Istenem, nem kérek Tőled nagyot, vagy tán a legnagyobbat kérem:
Add vissza a fakóságok színét! Bár egy virágot lássak úgy, mint régen,
Bár egy arcot, bár egy mozdulatot lássak olyan igazán ismerősnek,
Hogy bennük percnyi otthonom legyen.
Én Istenem, ha elvetted reményem, az emlékeimben maradj velem!
És add, hogy fájjon igazán a fájás, és legyen igazi öröm az öröm,
És el ne borítson élőhalottként a közöny ez a szürke vízözön – –
És tégy kezembe néha egy kezet, úgy, hogy érezzem tiszta melegét!
És legyen nekem sok kicsiny dologban a Te kegyelmed örökké elég.