És lassan, lassan mind megyünk,
Ha ütni kezd az óra.
Mind elmegyünk a föld alá,
Közös találkozóra.
Világok sorsát, hódító,
Ajkad hiába dörgi:
Egy mozdulattal a halál
Szemét gyanánt söpör ki!
Hiába néztél gőgösen
A mindenség szemébe:
Dacos szemed’ szétrágja majd
A pondrók csúnya népe!
Hiába vagy szép, gazdag úr,
És országok királya:
Szennyes lyukakban múlik el
A legszebb földi pálya!
Isten veled, dicső tudás!
Szerelmek édessége!
Egy-két napunk van még talán,
És azzal vége, vége!
Elszéledünk a föld alatt,
Sötét vermekbe dőlünk.
Itt egy kereszt… ott egy kereszt…
Csak ez marad belőlünk!