Lukátsi Vilma – A gályarab

Korbácsütéstől véres a vállam,
verejtékem a szemembe hull,
szívem vadul
döngeti mellemet,
úgy érzem: erőm elveszett…
Éhségemet nyelem,
sebes a tenyerem,
köröskörül a víz
lábamon is bilincs,
és senki sincs,
aki itt rám talál,
ha csak nem a halál…

VALAKI jár a tengeren!
Lépések nesze csobban,
s a szívem könnyűt dobban!

… már Ő huzza az evezőket!
Hűsítő, langyos, lágy esőket
hullat hátamon végig,
lemossa, ahol vérzik.
Etet az Élet kenyerével,
és erő jár át tőle,
szinte fölkap a szárnya!

Széllel szemben a gálya
a végső kikötőbe
VELE halad előre!

Lukátsi Vilma további versei →