Weöres Sándor – Örök pillanat

Mit málló kőre nem bizol:mintázd meg levegőből.Van néha olyan pillanatmely kilóg az időből, mit kő nem óv, megőrzi ő,bezárva kincses öklét,jövője nincs és multja sincs,ő maga az öröklét. Mint fürdőző combját ha halsúrolta s tovalibbent –így néha megérezhetedönnön-magadban Istent: fél-emlék a jelenben is,és később, mint az álom.S az öröklétet ízleledmég innen a halálon.

Weöres Sándor – Ha nézem a világot

Ha nézem a világot, A világ visszanéz, Azt mondom, összevisszaság, Ő feleli, teljes egész. Azt mondom, csupa valótlan, A semmiség ragyog, Ő feleli, nézz meg jobban, A valóság én vagyok. Azt mondom, merő idegenség, Sok átsuhanó tünemény, Ő feleli, nézz a tükörbe, Amit ott látsz, az vagyok én.

Weöres Sándor – Betlehem

Ó fényességesÓ békességesÓ dicsőségesKarácsony! Szénakazlak mellett,lám, angyal közelgett. Az égből indulvaüzenetét hozza: Ma született gyermek,a világ ismer meg! Ó fényességesÓ békességesÓ dicsőségesKarácsony! Pásztorok hirdessékminden szívnek tessék:­ ő az istállóbanfekszik a jászolban, fekhelye gyalult fa,pelenkája szalma. Ó fényességesÓ békességesÓ dicsőségesKarácsony! József és Máriaajkán zeng ária, ökörke, szamárkakétfelől csodál a: Világ ékessége,kezdete és vége! Ó fényességesÓ békességesÓ … Olvass tovább

Weöres Sándor – Kereszt-árnykép

A kereszt felső ága égre mutat, nagy örömhírt tudat: „itt van a te utad” a kereszt két karja a légbe szétszalad, rajta sovány kezek tört vért virágzanak: „vigyázz: őr a lélek, de a test megszakad, kétfelé visz ösvény s te szabad vagy, szabad” a keresztnek alsó ága földre mutat: „vesződj: itt áss kutat, lásd benne … Olvass tovább

Weöres Sándor – Buba éneke

Ó ha cinke volnék, útra kelnék, hömpölygő sugárban énekelnék – minden este morzsára, búzára visszaszállnék anyám ablakára. Ó ha szellő volnék, mindig fújnék, minden bő kabátba belebújnék – nyári éjen, fehér holdsütésen elcsitulnék jó anyám ölében. Ó ha csillag volnék kerek égen, csorogna a földre sárga fényem – jaj, de onnan vissza sose járnék, anyám … Olvass tovább