Weöres Sándor – Örök pillanat
Mit málló kőre nem bizol:mintázd meg levegőből.Van néha olyan pillanatmely kilóg az időből, mit kő nem óv, megőrzi ő,bezárva kincses öklét,jövője nincs és multja sincs,ő maga az öröklét. Mint fürdőző combját ha halsúrolta s tovalibbent –így néha megérezhetedönnön-magadban Istent: fél-emlék a jelenben is,és később, mint az álom.S az öröklétet ízleledmég innen a halálon.