Szűz rózsákkal kél a hajnal…
égő szívvel, dalos ajkkal
üdvözöllek, Alkotóm!
Mint az anyjából a gyermek,
im a dolgok is kikelnek
durva, mély árny-burkaikból,
hogy színnel köszöntsenek.
Égi Hűség! Gyönyörűség!
Te legtisztább Célszerűség!
Te egyetlen Bizonyos!
Nem szerencsét s üdvösséget
kérek Tőled: Bölcsességed
tudja, mért teremtett és ha
tűzre vetsz is, áldalak.
Fönntartóm, add, hogy ne kelljen
elrúgnom, mi aljas bennem,
magamat csonkítanom:
virradatnak ékessége,
megbontatlan teljessége,
oldd föl bennem éjszakámnak
áldatlan salakjait.
Piros ajkkal, énekekkel,
szép orcával jő a reggel.
Szentlélek, köszöntelek!
Hadd legyek Kezedbe csésze,
melynek kemény, tiszta széle
visszfénnyel köszönti reggel
ős-szülőjét, a Napot.