Haraszti Sándor – Zarándok óhaja

Fent sok, sok csillag felett

van vágyaim hona.

E földi küzdés helyett

úgy vágyom én oda.

Időzni itt nincs kedvem

nyugalmam nem lelem:

mert folyton kell sietnem

honomba szüntelen.

Lakom idegenben bár,

de egy kis türelem,

S kopottas por-sátorom

örökre levetem.

E földnek hiú vágya

nem csábít engemet:

zarándokút botjára

teszem már kezemet.

Itt nincsen nékem kincsem,

amit sajnálnom kell.

E világtól a szívem

örömmel szakad el.

Vidáman énekelve

járok én utamon:

hiszen új napra kelve,

közeleg a nyugalom.

Ezért világ, hagyj békén

zarándok útamon.

Célomat csábodért én

cserélni nem fogom.

Túl az atyai házba

örök kincs vár reám!

Ó, ezt megnyerni vágyom

futásom alkonyán!

        Németből ford.: Haraszti Sándor