Gál Éva Emese – Karácsonyfa

A gyermekkor boldog karácsonyfájaa szívünkből a mennyekig ragyog,és az egész nagy család körbeállja,mint bolygók az éltető csillagot. Mondd, szerteszét szóródnunk miért kellett,s miért árnyal arcunkon a halál?Mért nem írhatok olyan fáról verset,amit az egész család körbeáll? Gyűlnek köztünk mezők, utak, határok,nincs erőnk győzni az idő felett,hiába őrzünk annyi közös álmot,ha postán küldjük a szeretetet egymásnak, … Olvass tovább

Pósa Lajos – A szeretet

Nagyobb kincs a földönNincs a szeretetnél.Örülj ha valahaValami jót tettél. Ha csak egy könnyet ésEgyszer letörültél,Édesebb öröm azMinden más örömnél. Mikor rá sem gondolsz,Mikor nem is várnád:Isten két kezébőlEzer áldás száll rád. Hogy nyoma ne vesszen,Hogy ne legyen vége:Beírja az IstenCsillagos könyvébe.

Somogyi Imre – Fenyőág

Csillagvilágos téli este van,Családi körben ülök boldogan.Téli szél szárnyán jött az üzenet:Rongyos viskóban Jézus született –Karácsony éjjelén. Szent Bibliámból pár sort olvasok,Szobánkban a múlt emléke ragyog…Gyermekszemekben örömkönny fakadA gyertyafényes fenyôág alatt –Karácsony éjjelén. Márványos, tiszta, hideg éjszaka,Leszáll az álom édes angyala.Kis fiaimnak nyugágya felettJó anyukájuk susog éneket –Karácsony éjjelén. “Isten: szeretet, váltságot szerzett…”Sokáig hallom ezt … Olvass tovább

Somlyó Zoltán – Karácsonyi vándor

Karácsony éjjelén a vándoraz országúti hóba megáll.S bekopog a legelső ajtón,amit az útszélen talál. Egy szót se szól. Csak némán átmegyaz udvaron, mint a jó cseléd,S a sötét, meleg istállóbahalkan, lábujjhegyen belép. Ottbenn a mécses pisla lángjaa széltül egyet bólogat.A vándor megy s megsimogatjaa szelíd, csöndes barmokat. Aztán a jászolba merítihideg kezét – és hirtelenvalami … Olvass tovább

Horváth Béla – Megváltó üzenet

Isten ma földre küldte minden sugarát.Az ég sötét, a föld világos.Megjött az Irgalom a kárhozat fiához. A Szabadítót váró népnek szól a dal ma. Megkezdődött a föld megváltó forradalma. Királyi székéből fölkelt a Seregek IsteneÉs Egyszülött Fiában minket ültetett oda. Itt feküszik a szalmán Jehova. Mint hontalan szegény, kinek lakása nincs,Egy istállóba jött ideA mindent … Olvass tovább

Kun Magdolna – Karácsonyi magány

Szíve már feladta, csak lelke küzd még érte, csak az nyújt neki vigaszt a karácsonyestékbe, csak az ad reményt ahhoz, hogy nincsen minden veszve, akkor sem ha létét már nincs ki értékelje. Mert lehet, hogy holnap már minden másképp lesz, és rádöbben majd Ő is, hogy élni érdemes, még akkor is, ha nincs mellette sem … Olvass tovább

Kiss Jenő – Pásztorok zavara

A fény, a félelem, az angyaleloszlott már az égi hanggal,nem zeng a mennyei torok –de szívükben még száll a langy dals csak állanak a pásztorok –:„Megszületett királyotok!” Hej, mire várunk? Útrakelvesiessünk áldott Betlehembe!– s botunk már indul is sután;az egyik még kinyúl a lengebárányfelhős barik utáns meghajlít egyet a nyakán. Mennek a tág, visszhangos éjben,ők … Olvass tovább

Aranyosi Ervin – Karácsonyi köszöntő

Közeleg a szép Karácsony. A család együtt – alig várom! Hópihe hull ágról, ágra, hópaplan száll minden fára. Fenyőfákra gyöngyök ülnek, díszek, csúcsok felkerülnek és gyermekek hada várja: – Mit hoz neki Jézuskája? Autót? Babát? Csokit? Szánkót? Csizmát? Kesztyűt? Nagy kabátot? Anyunak megsúgott titkot? Pici szemük ezért csillog, s mi boldogan nézzük Őket, bennük látván … Olvass tovább

Túrmezei Erzsébet – Találkozó a jászol mellett

Messze vagyunk, s talán magunk vagyunk, de most találkozót adunk, és a jászolnál mind-mind ott leszünk. A Királynak tisztességet teszünk, a Királynak, aki lejött közénk, s nem volt, hová fejét lehajtsa. Mi, boldog népe, odatérdepelünk elébe, s meghallgatjuk, mi a parancsa: Örömhírt vinni szerteszét! Világosságot, mert nagy a sötét! Elhirdetni, hogy Ő itt van jelen! … Olvass tovább

Egyed Emese – Játszótársunk születik

Nyár óta mindig Karácsonyra várok. Ma már tudom, hogy várakozni jó; készíts, anyókám, ünneplő kalácsot: közeledik a szentesti hajó, közeledik, javulásunkat hozza, hírt hoz örök csodákra nékem is. Csillagkert sarjad messze illatozva – s a nagyvilágban csönd sincs, béke sincs! De sarut húznak napkeleti bölcsek, királyok szelídülnek éj felén: játszótársunk születik… Tele szívvel, fénylő arccal … Olvass tovább

A weboldal használatának folytatásával Ön elfogadja a cookie-k használatát. Felhasználási feltételek és Adatkezelési tájékoztató

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás