Móra László – Örvendjetek!

Kint szentfehéren száll a hópehely,A dermedt földre csókokat lehel,Az utcasarki régi kőkeresztre’Paplant pihézget fölfeszített testre…Tövissel vérzett Krisztusunk sebéreFehér kötést köt, hogy ne lássék vére. Bent álmok estje ünnepet mesél.Karácsonyest van. Angyalszó zenél.Parányi gyertyák lángja táncol égnek.Örvendj!… dicsőség!… zeng a boldog ének.A béke csendje templomot varázsolA szívekből, az eldugott tanyákból. Karácsonyest van. Olyan szép az est!…Tedd … Olvass tovább

Sántha Károly – Karácsonykor

Forgó időben forgó a szerencse,A boldogság most itt, majd ott tanyáz;De e napért a bút szív elfelejtseS vidám örömtül hangozzék a ház.Ma nyilt meg újra a bezárult Éden,A melynek napja le nem áldozik;E nap süt rám a gyermekek körébenS szivem hisz, örvend és imádkozik. Oh gyermekek, tiétek a mennyország,Miénk a föld, e küzdelem helye.Jó szellemek … Olvass tovább

Sárosi Árpád – Együtt leszünk

A jóság abrosza kibomlik.Dúsan terül a vendégasztal…Kit ver az élet, vagy becézget,Mindenkit anyásan marasztal. Minden kis ágon áldás hintáz,Ajtókat nyit a gyertya fénye.Együtt leszünk, ha jön az óraS leszáll a Betlehemnek éje. Együtt leszünk élők s a holtak,Ha megcsendül a pásztorének…Legyen gazdagja mind ez éjen,Az öröm békés kenyerének.

Szabolcska Mihály – Karácsony

Van egy nap – nagy nap! – az esztendőbe,Erőt merít a lelkem belőle.Te vagy e legszebb nap a világonÉn édes ünnepem, kedves karácsony,Szép karácsony! Csupa bűbáj vagy, csupa költészet,Illesz: valónak, illesz: regének.Az ember így is, úgy is csak áldjon,Ünnepek ünnepe, kedves karácsony.Szép karácsony! Megszánt az Isten szegénységünkben,Szolgaságunkban, kevélységünkben.S lehajolt hozzánk, hogy égbe váltson…– Te vagy … Olvass tovább

Bárd Oszkár – Karácsony

Kétezer éve egyre csak beszélünka szeretetről s míg pár eb ugat,a karaván halad fölényes gúnnyal,hisz gyártunk mindig új és új ágyúkat. A frázisok s a feldübörgő jelszókdandárja bőszen akkor lépeget,amikor el kell bármi áron fedniegy szemrehányó, beteg lényeget. Kétezer éve minden karácsonykorjámbor meséktől gyúlnak fel szemek,de ez a szent ellágyulás a földetegy gonosztettől se mentette … Olvass tovább

Juhász Gyula – Karácsonyi ének

Szelíd, szép betlehemi gyermek:Az angyalok nem énekelnekS üvöltenek vad emberek. Boldog, víg betlehemi jászol:Sok börtön és kórház világolÉs annyi viskó bús, sötét. Jó pásztorok és bölcs királyok:Sok farkas és holló kóvályogS nem látjuk azt a csillagot! Békés, derűs karácsony éjjel:A nagy sötét mikor száll széjjelS mikor lesz béke és derű?

Ady Endre – Kató a misén

Pompás, fehér Karácsony-éjenKidobta a szikrázó hóba,Kidobta a havas semmibeMagzatját a papék Katója. Aztán Kató, a kis cseléd-lyány,Szédülve, tántorogva, félve,Ahogy illik, elment maga isÉjféli, szent, vidám misére. Kató gazdája, az izmos papS falusi nyája énekelnek:“Dicsértessék az egek ura,Hogy megszületett az a gyermek, Az a gyermek, ott Bethlehemben.”Kató fölsír a papi szóraS az a gyermek, a bethlehemi,Könnyezve … Olvass tovább

Pilinszky János – A fényességes angyal is

Emlékezés egy világháborús karácsonyra Az égbolt elsötétedett.S akár a végitéletzord fellege tört volna ránk,a föld is oly sötét lett. Gyermekszívünk is oly nehéz!A házak és a kertek,az egész törékeny világ,éreztük, velünk reszket. Aztán a roppant csöndön átpuhán és észrevétlen,a hangtalan megindulóés puha hóesésben, akár a fényes pelyhek isvigyázva földet értek,a fényességes angyal is,ő is a … Olvass tovább

Fórián Andrea – Itt állok…

Itt állokjászolod felett…gőgtől kipirult arccalérkezem.Enyém a világ minden átka,Már azt sem érzem, hogyLétezem. Itt állokjászolod felett…minden évben eljövökegyszer.Hadd mondják rám a kívülállók:De hisz ez egyKegyes ember! Itt állokjászolod felett…És mégsem látlak tégedJézus.Elvakít magam fényessége…Válts meg kérlek, hogylegyen kiút! Itt állokjászolod felett…oly távolba tűnő aKegyelem.Mit lehajolva adtál nékünk,S felmutattad emberréLéteden.

Schvalm Rózsa – Ő, Ki mindenkinél nagyobb

Ő, Ki mindenkinél nagyobb,szerény volt és alázatos.Fényes aranybölcső helyett,jászolbölcsőbe született,s övéi közt nem lelhetett,befogadó szeretetet.Bár királyok közt legnagyobb,illette volna fényes trón,trónja, helyette kereszt volt,s koronája tövisből font.Kívánták látni Napkelet,s távol, Napnyugati bölcsek,kívánt látványosság helyett,jászolbölcső és a kereszt,botrányát tekinthették meg.Elhaló búzamag volt Őáldozata gyümölcsözőhalálából élet fakadt,mely örök üdvösséget ad.