A karácsonyt nevezhetjük a legnagyobb ünnepünknek, ekkor még az önmagukat következetesen ateistának, materialistának vagy bármilyen, kőkeményen két lábbal a földön álló embernek vallók is megállnak egy pillanatra, és boldog, békés ünnepet kívánnak embertársaiknak.
Ekkor mindenkiben őszintén szakad fel a sóhaj, milyen lenne, ha a karácsony egy egész éven át tartana, ha a karácsony adta hangulat és érzés nem csak ezen a két-három napon, hanem egy egész életen át kitartana. Sajnos tudjuk, hogy nincs így!
Ám a karácsonyi versek egész évben itt vannak, elérhetők és figyelmeztethetnek, emlékeztethetnek arra, hogy idézzük fel milyen átengedni magunkon a szeretet, a hála, a békesség és a nyugalom érzését.
Ebben a zaklatott időszakban különösen óriási szükségünk van erre, hogy figyelmeztessük magunkat, és újra és újra sikerüljön felidézni önmagunkban a karácsonyi hangulatot, a béke, a szeretet, a hit és a hála érzését. Mindenért.
A karácsonyi versek írói a ma is ismert problémákkal küzdöttek gondoljunk csak Ady zaklatott életére, József Attila örök lázban égésére, esetleg Reményik Sándor szelíd, ám sokszor kétségek között vergődő személyiségére, és mégis, amiket papírra vetettek, azokat mind-mind hasznosítani tudjuk.
Ma már nagy kincs a könyvek, a versek, a költészet és az irodalom szeretete, a fogyasztói társadalom szabályosan hadat üzen mindazoknak, akik még akarnak és szeretnek olvasni, gondolkodni, engedni, hogy egy-egy istenes vers megérintse őket, és átadja mindazt a pluszt, ami bár szubjektív, de mindenki ki tud meríteni önmagának.