Főcze Kornélia – Isten békéje

Milyen kevés a sok,
amikor várlak.
Amikor nem vagy itt.
A szoba sarkában a virág
szárad. Vetéli szirmait.


Kiég a tiszta, fényes ablak,
magába fordul, megvakul.
Tegnap nézte, látta még a tájat.
Ma örök este van.
Pedig csak alkonyul.


Elindulsz. És elindulok.
A fényehunyt mindenség őrizzen,
legyen veled.
Egy angyal vezet s a mélysötétben
megtalálom kertedet.


Isten békéjét, a kert nyugalmát
ígérted egyszer. Ezt adtad.
Azóta enyém mindenek hiánya.
És szeretem miattad.