✦ Szerző

Dsida Jenő

Dsida Jenő versei Ha Dsida Jenő verseiről esik szó, akkor az egyik legfinomabb szövésű költészetről beszélhetünk, amit mesterien művelt. A Dsida Jenő versek olyan halkan és őszintén szólnak az olvasóhoz, hogy egyből elfeledteti azt a valóságot, amiből épp kiszakad. Mert Dsida Jenő istenes versei kiszakítanak a valóságból és egy teljesen más lényegre irányítják a figyelmünket. Amikor az ember Dsida verseket olvas, nem figyeli az olyan irodalomtudományi kérdéseket, amelyeket általában boncolgatni szoktunk egy-egy költeménnyel kapcsolatban. Helyette együtt ringunk a sorokkal, együtt sodródunk a szavakból kitüremkedő érzésekkel. Dsida Jenő nem volt olyan irodalmi-történelmi személyiség, aki új csapásokon indult volna el, vagy új irányt mutatott volna, esetleg új eszméket fedezett volna fel. Ő az egyszerű mindennapi semmiségek megélésének szelíd mestere volt, és minket is szelídségre tanít! Olvassunk Dsida Jenő verseket szorgalmasan!

Dsida Jenő

Parányi pirula.
Itt a lámpaoltás.
Miatyánk ki vagy a mennyekben!
Megint egy sikoltás.

Dsida Jenő

Hajszálnál finomabb fonál
a szomorúság.
Ha harmatosan rácsillog a nap,
szivárványszínű.

Dsida Jenő

Hunyd be a szemedet a dombtetőn.
Megindulsz lassan az űrben, a kék
levegőben, az őszi lombok hervadt
szagában. Előbb csöndes úszással,

Dsida Jenő

Sustorgó víz-szirmú rózsák
buzogva nyílanak itt.
Mérges, dús sárga növények
rejtenek el valakit,

Dsida Jenő

Minden göröngyből virág ütközik,
kék az éjszaka és arany.
Ifjú vagyok és megyek vidáman,
tisztán a hullócsillagok alatt.

Dsida Jenő

Egy átjárónak tört köve vagyok
sáros kis utcán, derengés fele
félénk vággyal és nagy csenddel tele.
Köröttem mások, más apró kövek,

Dsida Jenő

Husvét, husvét! a kábult emberek
harsogva mennek templomi zászlókkal
tüzes-piros nagyszombat alkonyán.
Templomokból kibug az orgona.

Dsida Jenő

Nem így kellene hűvös, árnyas
szobából, kényelmes íróasztal
mellől szólani hozzátok, jól
tudom. Menni kellene házról

Dsida Jenő

Be kell látnunk:
Ha kérdeznek, becsületesen
felelni kell.
A harcot becsületesen

Dsida Jenő

Fekete-kék az éji ég.
Bokrok testőrködnek az útfelen.
A fák megláncolt árnyékai,
mint messzi kutyák, csaholnak.

Dsida Jenő

Csendes a templom,
Serceg a mécses,
Hófehér oltár
Virággal ékes;

Dsida Jenő

Hallgasd meg mit suttog az élet,
élni hív újra meg újra téged.
Ne nézz vissza a sáros útra,
legyen előtted minden tiszta.

Dsida Jenő

Készülődés
Karácsony közeleg.
Én állok itt az ablakom előtt,
nézem a halkan pihenő havat,

Dsida Jenő

Mesét fejez a haragos nyár.
Nincsen mit félnem semmitől,
akár a tél is jöhet most már.
A fecskeraj elszállt felettem.

Dsida Jenő

Felhők.
A színük ében
és sivító széltől kavarva
jönnek sötéten.