Dsida Jenő – Függöny legördül

Mesét fejez a haragos nyár.
Nincsen mit félnem semmitől,
akár a tél is jöhet most már.

A fecskeraj elszállt felettem.
Amit lehetett, megtanultam,
amit lehetett, megértettem.

Multam értelmét úgyse látom,
legfeljebb, hogy kezet fogott
velem pár igen jó barátom.

Istenem, holnap milyen mások
lennének hozzám, hogyha várnék…
Egyszer szépek a kézfogások.

Gyorsan lepergő könnyű dráma
volt minden, minden, ami volt:
Tizenkilenc az évem száma.

Függöny legördül, minden késő.
Kulisszák mögött mit zokogsz,
te meg-nem-tapsolt kis színésznő?

Jól játszottad a szerepet,
de ha egyszer a színdarab rossz,
mit használ ott a szeretet?

Sikered új darabra várna,
de az író már nagyon álmos
és mélyen alszik nemsokára.
– – – – – – – – – – – – – – – –
Vígasztaló szent szóra lesvén,
írtam e sajgó sorokat
holdsugaras szeptember-estén.

1926.

Nagyon tetszik, megosztom másokkal is!