Csendes a templom,
Serceg a mécses,
Hófehér oltár
Virággal ékes;
Elébe térdel
Egy kicsi lányka,
Szivét betölti
Forró imája:
„Szegény anyácska
Nagyon beteg lett,
Hiába ülök
Az ágya mellett
S ápolom nappal,
Ápolom éjjel…
Nem is tudom, hogy
Mi lesz szegénnyel.
Azt mondják róla:
Nem soká várhat,
Itt hagy bennünket,
Szegény árvákat,
S felmegy Hozzád a
Csillagos égbe, –
Mondd, kis Jézuskám,
Ugyan mi végre?
Hiszen Te neked
Nincs rá szükséged,
Van jó anyácskád,
Ki szeret Téged,
Ki gondoz, ápol,
Vet puha ágyat…
Hagyd itt nekünk az
Édesanyánkat!”
A kis Jézuska
Szive feldobban,
Arcán megértés
Szent tüze lobban,
Biztat, mosolyog, –
Mosolya édes…
Csendes a templom,
Serceg a mécses.
Szatmár, 1923. október 3.
Nagyon tetszik, követlek máshol is: