Dsida Jenő versei Ha Dsida Jenő verseiről esik szó, akkor az egyik legfinomabb szövésű költészetről beszélhetünk, amit mesterien művelt. A Dsida Jenő versek olyan halkan és őszintén szólnak az olvasóhoz, hogy egyből elfeledteti azt a valóságot, amiből épp kiszakad. Mert Dsida Jenő istenes versei kiszakítanak a valóságból és egy teljesen más lényegre irányítják a figyelmünket. Amikor az ember Dsida verseket olvas, nem figyeli az olyan irodalomtudományi kérdéseket, amelyeket általában boncolgatni szoktunk egy-egy költeménnyel kapcsolatban. Helyette együtt ringunk a sorokkal, együtt sodródunk a szavakból kitüremkedő érzésekkel. Dsida Jenő nem volt olyan irodalmi-történelmi személyiség, aki új csapásokon indult volna el, vagy új irányt mutatott volna, esetleg új eszméket fedezett volna fel. Ő az egyszerű mindennapi semmiségek megélésének szelíd mestere volt, és minket is szelídségre tanít! Olvassunk Dsida Jenő verseket szorgalmasan!
Köszönöm Istenem az édesanyámat!
Amíg ő véd engem, nem ér semmi bánat!
Körülvesz virrasztó áldó szeretettel.
Értem éjjel-nappal dolgozni nem restel.
…
Jó Uram, aki egyként letekintesz
bogárra, hegyre, völgyre,
virágra, fűre, szétmálló göröngyre, –
Te tudod jól, hogy nem vagyok gonosz
…
Uram, csúfoltak,
Kínoztak Téged
Aki szerettél
Minden szenvedőt.
…
Szent-Iványi Sándornak
Kik csak az utcán
járnak-kelnek
szépséget rajta
…
Tudom, hogy közeleg már a jó ember fia,
aki nem tőlem és nem tőled kap életet.
Néhány pásztornak, akik sohasem öltek
nyulat, nem hordoznak emberölő
…
Krisztusom,
én leveszem képedet falamról. Torz
hamisításnak érzem vonalait, színeit, sohase
tudlak ilyennek elképzelni, amilyen itt vagy.
…
Életünk hulló karácsonyfáján
halkan repesnek a lángok.
Fölöttünk és bennünk hömpölyög
a hidegáramú csönd.
…