Ady Endre (1877-1919) életútja szó szerint az Értől az Óceánig tartott, számára az utazás volt a cél, mely szentesítette az újítás vágyának eszközét!
Ellentmondásos személyiség és felkavaró költő óriása az egyetemes 20. századi magyar irodalomnak.
Az istenes versekben egyszerre érjük tetten a perlekedő, megtörni nem akaró és porba hulló, elgyengülő, életét Isten kegyelmébe ajánló hívőt, de a dacos, megalkuvásra képtelen embert is!
Rejtett törvényed, Uram, akkor láttam, Mikor megint vígan szedtem a lábam S megint nevetett a szemem S az Élet teljes kórusa Megint csak énbennem dalolt S úgy buktam föl, mint buta holt, Megfagyottan a teljességes nyárban S fölöttem minden kórusok kórusa: A Tied, a kegyetlen, zúgva zengett. Kis Földeden, Uram, úgy dermedett meg A Nyár … Olvass tovább
Be szép a régi kép, a tiszta,Be szép volt a világon élni,Be szép volt az a lázadó,Mégis uras, szent Össze-Vissza. Imádkozni is tudtunk néha,De mindenképp Istené voltunk,Nem-akartan és nem-tudónLegbőszebb óránk se volt léha. Be szépeket elhittünk akkorÉs a Poklot hogy elfeledtükÉs most a Pokol muzsikál:Fülünkben száz és szörnyű akkord. Megszakadt szép imádkozásunk,Pedig valahogyan: van Isten,Nem … Olvass tovább
dec. 25. Itt jött rám a Karácsony, Rám, a kesely arcú pogányra, Itt jött rám a Karácsony, Gyermekségem falujában S azt hitte, hogy megtérít, Hogy szépen visszaingat. dec 26. Talán-talán jobb volna Mégiscsak visszaesni, Betegen is a Krisztust, A régi Krisztust keresni. Talán-talán jobb volna, Mint lelkem keserülni: Krisztus előtt, templomban, Úgy, miként régen, leülni. … Olvass tovább
A Sionnak hegyén szerelmetlen, Boldog, ékes, hideg Valóság, Én Istenem, szabadíts meg engem. Kikért büntetsz, hogy így szétomoltan Még mindig fájnak a szerelmek? Hűs vérüek unokája voltam? Kikért büntetsz, hogy félve, utálva Kit szeretek, nem szökök tőle S nyomorultan huzódok utána? Boldog minden rossz fiad, leányod, Kik szerettetvén nem szeretnek, Vágyakkal őket meg nem alázod. … Olvass tovább
Napsugarak zúgása, amit hallok, Számban nevednek jó íze van, Szent mennydörgést néz a két szemem, Istenem, Istenem, Istenem. Zavart lelkem tegnap mindent bevallott: Te voltál mindig mindenben minden, Boldog szimatolásaimban, Gyöngéd simogatásaimban, S éles, szomorú nézéseimben. Ma köszönöm, hogy te voltál ott, Hol éreztem az életemet S hol dőltek, épültek az oltárok. Köszönöm az én … Olvass tovább
Eltestálom ezennel Szegény szivem haragját: Bolond örökösömnek Bölcsőjét most faragják, Most faragják valahol. Ráhagyom szeretettel, Amiben csak volt részem: Jussolja a szerelmem, Kóromat s szenvedésem, Szenvedésem s örömöm. Az én ellenségimmel Vívja tovább a harcot, Kupámat hajtogassa S mutasson vidám arcot, Vidám arcot, ha borul. Legyen magyar s fogják rá, Hogy rossz fia fajának, Legyen … Olvass tovább
Uram, háborúból jövök én, Mindennek vége, vége: Békíts ki Magaddal s magammal, Hiszen Te vagy a Béke. Nézd: tüzes daganat a szivem S nincs ami nyugtot adjon. Csókolj egy csókot a szivemre, Hogy egy kicsit lohadjon. Lecsukódtak bús, nagy szemeim Számára a világnak, Nincs már nekik látni valójuk, Csak Téged, Téged látnak. Két rohanó lábam … Olvass tovább
Még messze a karácsony, de már egész biztosan sokan elkezditek keresni a karácsonyi verseket. Ez több okból is történhet, vagy egyszerűen csak ráhangolódni a közelgő legszebb és legszentebb ünnepünkre, vagy megtanítani csemetéidnek azt a szép verset, amit annak idején vagy az iskolában, vagy a templomban magad is szavaltál. De az is lehet, hogy épp lelkészként … Olvass tovább
Odukat és kriptákat pattant S bús árkokig leér a szava: Ilyen a Husvét szent tavasza S ilyen marad. Miért tudjon Ő az embervérről, Mikor künn, a Tavaszban Minden csoda csodát csinál S minden drága fizetség megtérül? Óh, Tavasz, óh, Húsvét, Emberek ősi biztatója, Csak azt szórd szét köztünk: Állandó a tavaszi óra S ilyen marad. … Olvass tovább
Havas Krisztus-kereszt az erdőn, Holdas, nagy, téli éjszakában: Régi emlék. Csörgős szánkóval Valamikor én arra jártam Holdas, nagy, téli éjszakában. Az apám még vidám legény volt, Dalolt, hogyha keresztre nézett, Én meg az apám fia voltam, Ki unta a faragott képet S dalolt, hogyha keresztre nézett. Két nyakas, magyar kálvinista, Miként az Idő, úgy röpültünk, … Olvass tovább