Ady Endre – Misztérium

Csak az a mély és szent igazság, Amit magába rejt a lélek, Idétlen semmi, játszi hívság, Amit leírok, elbeszélek. Rendelteték, hogy néhány ember Tépődjék, sírjon mindhiába S hogy meg ne értsék… Néhány ember Ezernyi éve így csinálja… Rendelteték, hogy dalba sírja Néhány szegény bolond a lelkét És hogy úgy sírja mindig dalba, Hogy soha-soha meg … Olvass tovább

Ady Endre – Szelid, esti imádság

Uram, adj csöndes éjt,Nyugodalmas, nagy éjtA te vén gyermekednek,Beteg, rossz gyermekednek. Fölséges dáridók,Keserves dáridókMuzsikája kerüljön,Hangja messze kerüljön. Ne ülje szívemet,Nyomorék szivemetAz ébrenlét lidérce,Rettenetes lidérce. Aludjak kacagón,Álmodjak kacagónS boldoguljak álmomban,Ifjuljak meg álmomban. Valami nagyon nagyot,Valami dicső nagyotÁlmodva hadd képzeljek,Éjemben hadd képzeljek. Imádkozzak, mint gyerek,Régi, iskolás gyerekIstenes áhitattal,Altató áhitattal. Mikor az alkony leszáll,A barna alkony leszáll,Régi imám … Olvass tovább

Ady Endre – Én jó Hiszekegyem

Nagy vagyok az igazomban, Fölöntes bizodalomban, Mindig jobban, mindig jobban: Ez az én jó Hiszekegyem. Hiszek abban, hogy nem jöttem Örökös új s új kölyökben: Kinél jöhetnének többen: Ilyen nem volt s ilyen nem lesz. Lesz erényes, különb nálam, Lesz mosolygóbb, mint a szájam, Lesz eredmény több, mint vártam, De legszebben én gondoltam. Nagy vagyok … Olvass tovább

Ady Endre – Másokért halunk meg

Hogy megnőnek a dolgok, Ha az ember már törpül: Mindenki óriás lesz S egy ránk-bámuló körbül Kiáll a középre valaki. Valaki, kit szerettünk, Vagy talán nem szerettünk, Szépen szemünkbe vágja, Hogy csúf bűnökbe estünk S az életünk furcsa ámitás. S tornyosan tornyosulnak Vétkeink vert felhői, Hangosan szitkozódnak Multunk leselkedői, Kik csak azt tudják, hogy hazudunk. … Olvass tovább

Ady Endre – A könnyek haszna

Kisbíróm, a Kétség, vallatott: »Ember, mit akarsz és ki vagy?« »Sírok és a síróké vagyok.« »Van-e tűrni másokért erőd? Van-e nagy, igazi hited?« »Nincs, de meghajlok a hit előtt.« »Milliók könnye nem sok neked? Miért nem sírsz csak magadért?« »Mert én mindenkiért szenvedek.« »És ha meghalsz a kínok alatt?« »Milliószor szebben halok, Mert az én … Olvass tovább

Ady Endre – Itthon

Áldott kezeddel símogatsz meg,Anyám.Intő szavad még mintha hallanám,Míg rám borulszS áldott kezeddel símogatsz meg. A régi intést elfeledtem,Anyám.Azért zúdult annyi vihar reám;Úgy összetört…A régi intést elfeledtem. Beteg vagyok, az élet megtört,Anyám.Hol az a vágy, mely hajszolt hajdanán?Már nincs vágyam,Beteg vagyok, az élet megtört. De fáj nekem, hogy úgy szeretsz Te,Anyám.Mondd, miért sírsz? Engem siratsz talán?…Nem … Olvass tovább

Ady Endre – Sirasson meg

Rossz útra tévedtem, világ csúfja lettem. Szép út állt előttem, de nem azt követtem; Nem adok, nem hajtok semmit a világra, Bolond célok után rohanok zihálva, Bolond célok után álmodozva, balgán Így beszélnek rólam minden utca sarkán, Édes anyám, lelkem, Sirasson meg engem. Sirasson meg engem, szerencsétlen lettem, Azok tettek azzá, akiket szerettem. Üres lett … Olvass tovább

Ady Endre – Ne hagyjuk el magunkat

Hát adjuk az Álomnak magunkat S édes anyám, aki megöregedtél Miattunk gyorsan és sohse vettél Gyér hajerdődbe újabb fésűt, Ez álomban légy ifju delnő. Egy nagynagy dáma, ki egyszer eljő, Ki soha, soha, sohase untat, Ki néz bennünket, csókol és üt, Édes anyám, aki megöregedtél, Ne hagyjuk el soha magunkat.   Ady Lajosnénak küldöm

Ady Endre – Készülés tavaszi utazásra

(Élek-e én? – éltem-e én?)Tavasz jön, nagy útra kelek,Most minden ár elsöpri gátját,Készítsétek az uti ládát.Szabad vagyok, szomjas vagyokS most indultok ti is ragyogva,Az Élet füttyét túl-zajongva,Gyors, finom, szobás vonatok,Télből Tavaszba ébresztők, tik.Rómába is most készülődik,Jachtját fűtteti a nagyúrS Cooknál jegyeztet a szegény.(Élek-e én? – éltem-e én?) A Halleluják már előre»Föltámadt Jézus«-t berzenkednek,Drága nedvek és … Olvass tovább