Fórián Andrea A karácsonyt nevezhetjük a legnagyobb ünnepünknek, ekkor még az önmagukat következetesen ateistának, materialistának vagy bármilyen, kőkeményen két lábbal a földön álló embernek vallók is megállnak egy pillanatra, és boldog, békés ünnepet kívánnak embertársaiknak. Ekkor mindenkiben őszintén szakad fel a sóhaj, milyen lenne, ha a karácsony egy egész éven át tartana, ha a karácsony adta hangulat … Olvass tovább
Azt mondják a karácsony Szenteste a gyerekekről, a gyerekeknek is szól egy nem mindennapi gyerek megszületésével. A templomokban Szenteste (remélem idén is mindenütt) karácsonyi verseket szavalnak, kicsik és nagyok egyaránt. Világosan emlékszem az első templomi szavalatomra, székre állított a tiszteletes úr, olyan pöttöm voltam, de elszavaltam életem első karácsonyi versét! A karácsonyi otthoni hangulat megalapozása … Olvass tovább
Teljesen természetesnek vesszük, ha a karácsonyi versek a szeretetről szólnak, még akkor is, ha olykor magunk sem tudjuk megállapítani, hogy szeretet alatt mit értünk. Ragaszkodást? Birtoklást? Önfeláldozást? Hűséget? Vagy ezeknek az érzéseknek az isteni keverékét, minden jósággal és állhatatossággal fűszerezve? A karácsonyi versek a szeretetről még azok számára is hitelesek, akik önmagukat ateistának vallják, hisz … Olvass tovább
A válasz meglehetősen sokoldalú. Ugyanakkor nem is biztos, hogy most a jelenlegi, zűrzavaros világban épp ez a legégetőbb kérdés, hogy helye van-e mindennapjainkban Istennek, vagy a Hozzá, Róla írt verseknek? Adnak-e valami pluszt? Divatosan fogalmazva: feltöltenek-e pozitív energiával, lehangolnak vagy éppenséggel felháborítanak, hogy ebben a racionalitástól és tudatosságtól bűzlő világban semmi helye egy megfoghatatlan, bebizonyíthatatlan … Olvass tovább
horizont alá feledett tegnapok reménység- szilánkjai ma még tükrözik a holnapban haldokló hitet… Nagyon tetszik, megosztom! Olvass hasonló verseket:
ölelő szó mely vérzőkeresztté változtatja a szíveket– Fiúba oltott fájdalommalAtyától megátkozott halál – életfoszlányokkal takargatjatestét a bűnujjait a lélekbe vésimíg leheletnyi tudat éla keresztfán…
a felfoghatatlan semmi közepén egy magányos művész Világot alkotott – Szeretet élű vésőjével megmunkálta a végtelent – s Önmagához méltó társat Embert álmodott
Voltál-e már úgy: inkább öltél volna, mint gyilkosként kárhozni, érzés nélkül bábozni az emberekkel? Voltál-e már úgy: inkább szültél volna, mint meddőként átkozni, csak ne keljen változni az életednek? Voltál-e már úgy: inkább szóltál volna, mint hangokba mártózni, tudat nélkül áldozni az Isten előtt?
láthatatlan erőből látható gyengeség – kegyelmet osztogató halál – tömény jóság színezüst itala – vígaszt adó napfény- fohász… Nagyon tetszik, megosztom! Olvass hasonló verseket:
kősziklát épít magának a Gyász és ólomízű mondataival bele- vési a felejthetetlen mosolyt melyet nem lehet újrafakasztani mert minden Gondolat egy Jajkiáltás! Nagyon tetszik, megosztom! Olvass hasonló verseket: