Fórián Andrea – Szobrászat

Fogd a közöny gránittömbjét, s az együttérzés vésőjével türelemmel, szenvedéllyel, életed végéig faragd. Fogd a látszat gyémánttömbjét s a valóság lágy perceivel addig csiszold...

Fórián Andrea – Zarándokút

csodák mögött fényes képek, Krisztus arcán szelíd mosoly, honnan jöttél fáradt vándor? – szemében a béke honol.   gyertyák fényén futó árnyék a vándor szívéből lopott, es...

Fórián Andrea – Miattad

ajkamról menekülnek a szavak, csak suttogok értelmetlenül, fürkészem jövőmet a szemedben, míg hitem fényedben megsemmisül. üres léptekkel dobban szívemen a vágy, megfojtva tettek erejé...

Fórián Andrea – Templom

(“Rontsátok le a templomot és három nap alatt megépítem azt.” János 2:19) toronnyá karcsúsodott bércek földig hajolt tornyok pillantása mögött véres alázat húzódik lélekb...

Fórián Andrea – Megtérés

Tömeggel követeltem: feszítsd meg! barna szempár reámnézett: szeretlek, Két kezedbe én vertem be a szeget, fájó szempár reám nézett: szeretlek. Fejed nádpálcával vertem: lehetett, kön...

Fórián Andrea – Töprengés

talán, ha még egyszer, nem pedig újra, talán, ha rátérek arra az útra, talán, ha megfogom kezét a mának, talán, a túlparton engem is várnak, talán, ha szeretem kit gyűlölni kéne, tal...

Fórián Andrea – Ökumené

ujjaim között morzsolgatom a Szót szétfeszítve nyitott tenyérrel a miseruha hűvös szentségét érintve a mozdulatban ujjaim között morzsolgatom a Szót mintha kenyeret törnék a langyos vi...

Fórián Andrea – Éjfél előtt

Öt perc múlva éjfél. Megyek a nyirkos hegyi úton, zöldmohás kereszt a vállamon. Ha nem bírom, húzom. Felérek a hegytetőre, hol minden nesz a halál súlyos, kopott keresztem árván hever ...