Fórián Andrea – Az út végén

Egyszer megérkezünk. Ködös-zúzmarás gondolatok mögül vacogó Egonk rimánkodva kérlel: forduljunk vissza, éljük meg újra, egymáshoz bújva, fénymagot nyújtva, perceket túrva, tűzként meggyújtva, gödörbe hullva, imává zúzva, Krisztusig kúszva, csak ne kelljen rálépni az utolsó útra

Fórián Andrea – Ünnep

Ünnepet ül ma bennem az Isten, egészségemre emeli poharát. Nem jajveszékel közvetítőin keresztül, csak csendesen teszi mindennapi dolgát. Szánt, vet, és aratásra vár lelkemen, ahogy szorgalmas emberek teszik a tavaszi kesernyés illatú földeken. Majd megfakulva, de nem jajdulva betakarítja sárga kalásszá érett életem.

Fórián Andrea – Adventus Domini!

Kétezer éves történetben a világunknak sorsa él,Kétezer éve az emberiség vágyódva csak remél.Arra vár, hogy újra megtalálhatja önmagában Őt,A világunkban feltörekvő, igazságos Megmentőt! Adventus Domini, Adventus Domini… Töröljük le, amit az élet nevetve reánk rakott,Csak egy maradjon, az Isten-ösztön, mit a Fiú adott.Ki sötétségben született, de a Fényt kínálja nekünkCsak bársony szívvel tehetjük meg, hogy … Olvass tovább

Fórián Andrea – Édesanyám

szívem úgy várja, lelkem kitárva, jöjj és öleld meg az édesanyád lelke úgy érzi, könnyéből vérzi, csak ejtsd ki e szót: óh, édesanyám! adj neki csókot, üde friss bókot, nevetve kövesd a lába nyomát, hallgass szavára, szíve hangjára, mert életénél is jobban imád!

Fórián Andrea – Bocsáss meg…!

ha érezni akarodmily boldogság élnivirág illatba fogózvafelhőkönhenyélnitűzben tisztulvade soha el nemégniegyenes gerinccela szemébenéznia harag töviseitbőr alólkivésnineheztelés gúnyájáta padlóraledobniha úgy érzed jogod vanszabadnaklennedelső lépésben kérlekönmagadnakbocsáss meg…!

Fórián Andrea – Szeretnék…

szeretnék frissen mosott ruhaként lelkeden száradni hitben ázó szenvedéllyel véredben áradni szeretnék álmaidban őrködve várni az ébredést imádsággá simítani benned a kétkedést szeretnék hű dallamként meghalni húrjaid mezején feledve létezésemnek hatalmas erejét szeretnék képzeleted árnyából kijutni a fényre szavaidban melegedni s elrakni a télre   

Fórián Andrea – Szobrászat

Fogd a közönygránittömbjét,s az együttérzés vésőjéveltürelemmel,szenvedéllyel,életed végéig faragd. Fogd a látszatgyémánttömbjéts a valóság lágy perceiveladdig csiszoldmesterien,míg újra látod benne magad. Fogd a lelkemürességéttöltsd meg minden égi jóval,Istent adóképzetekkel,őszintén folyó, meleg szóval.