Ha Dsida Jenő verseiről esik szó, akkor az egyik legfinomabb szövésű költészetről beszélhetünk, amit mesterien művelt.
A Dsida Jenő versek olyan halkan és őszintén szólnak az olvasóhoz, hogy egyből elfeledteti azt a valóságot, amiből épp kiszakad.
Mert Dsida Jenő istenes versei kiszakítanak a valóságból és egy teljesen más lényegre irányítják a figyelmünket.
Amikor az ember Dsida verseket olvas, nem figyeli az olyan irodalomtudományi kérdéseket, amelyeket általában boncolgatni szoktunk egy-egy költeménnyel kapcsolatban.
Helyette együtt ringunk a sorokkal, együtt sodródunk a szavakból kitüremkedő érzésekkel.
Dsida Jenő nem volt olyan irodalmi-történelmi személyiség, aki új csapásokon indult volna el, vagy új irányt mutatott volna, esetleg új eszméket fedezett volna fel.
Ő az egyszerű mindennapi semmiségek megélésének szelíd mestere volt, és minket is szelídségre tanít!
Olvassunk Dsida Jenő verseket szorgalmasan!
Husvét, husvét! a kábult emberekharsogva mennek templomi zászlókkaltüzes-piros nagyszombat alkonyán.Templomokból kibug az orgona.a világ ujjong, kongnak a harangokés körmenetre siet az anyám. Szobám sötétedik, nehéz szivems azt gondolom: be jó is lenne már,ha nem gunnyadnék többé pörlekedve,szivemnek sánta lába meggyógyulnas tüzes-piros nagyszombat alkonyánmehetnék egyszer én is körmenetre. Sok éve egyszer mentem az uccákon.Szememből lassan könny … Olvass tovább
Nem így kellene hűvös, árnyas szobából, kényelmes íróasztal mellől szólani hozzátok, jól tudom. Menni kellene házról házra, városról városra, mint egy izzadt, fáradt, fanatikus csavargó. Csak két égő szememet, szakadozott ruhámat, porlepett bocskoromat hívni bizonyságul a szeretet nagy igazsága mellé. És rekedt hangon, félig sírva, kiabálni minden ablak alatt: Szakadt lelket foltozni, foltozni! tört szíveket … Olvass tovább
Be kell látnunk: Ha kérdeznek, becsületesen felelni kell. A harcot becsületesen fel kell venni, az úton becsületesen végig kell menni, a szerepet becsületesen el kell játszani, keményen és tekintet nélkül. A kapuk mögül ebek vicsorognak, az ablakokból kiköpdösnek és röhögnek. Száz közbiztonsági gócpont adja ki az elfogatási parancsot. Kemény tárgyak zuhognak a fejünkhöz, súlyos, vérező … Olvass tovább
Fekete-kék az éji ég. Bokrok testőrködnek az útfelen. A fák megláncolt árnyékai, mint messzi kutyák, csaholnak. A világ nagy virágkelyheiben gyöngyös borként csillog az élet. Szikár angyalok suhannak: szivaccsal itatják. Felvöröslik a hold is az égre, kisebb, halványabb a tegnapinál. Kicsi fényt az én szememből is kiloptak tegnap óta. Leülök egy kőre az Olajfák hegyén, … Olvass tovább
Csendes a templom,Serceg a mécses,Hófehér oltárVirággal ékes;Elébe térdelEgy kicsi lányka,Szivét betöltiForró imája: „Szegény anyácskaNagyon beteg lett,Hiába ülökAz ágya mellettS ápolom nappal,Ápolom éjjel…Nem is tudom, hogyMi lesz szegénnyel. Azt mondják róla:Nem soká várhat,Itt hagy bennünket,Szegény árvákat,S felmegy Hozzád aCsillagos égbe, –Mondd, kis Jézuskám,Ugyan mi végre? Hiszen Te nekedNincs rá szükséged,Van jó anyácskád,Ki szeret Téged,Ki gondoz, ápol,Vet … Olvass tovább
Hallgasd meg mit suttog az élet,élni hív újra meg újra téged.Ne nézz vissza a sáros útra,legyen előtted minden tiszta. Emeld fel fejed, lásd meg a szépetszemed kékjében égjen a fényed..Lásd meg végre, hogy szeretnekmég akkor is, ha nevetnek,hisz mosolyt te csalsz arcukra,ismerj bennük magadra! Soha ne bánd, ha fáj,hisz erőre így találsz.S mi most bánatot … Olvass tovább
Készülődés Karácsony közeleg. Én állok itt az ablakom előtt, nézem a halkan pihenő havat, s egy kis bokrétás, száradó fenyőt törögetek. Ma szívem is van, Meg-megdobban a kabátom alatt és csilingeli ezer kis csengő: Karácsony közeleg! Karácsony közeleg! Útban Csodálkozol: Te balga kis fiú, Ma olyan vígnak látszol! … Csillagáros Betlehemi éjben hívogat máma engem … Olvass tovább
Mesét fejez a haragos nyár.Nincsen mit félnem semmitől,akár a tél is jöhet most már. A fecskeraj elszállt felettem.Amit lehetett, megtanultam,amit lehetett, megértettem. Multam értelmét úgyse látom,legfeljebb, hogy kezet fogottvelem pár igen jó barátom. Istenem, holnap milyen másoklennének hozzám, hogyha várnék…Egyszer szépek a kézfogások. Gyorsan lepergő könnyű drámavolt minden, minden, ami volt:Tizenkilenc az évem száma. Függöny … Olvass tovább
Felhők. A színük ében és sivító széltől kavarva jönnek sötéten. Zokogva, hörgőn sírva, könyörgőn zúgnak a harangok. Zúgnak csapatban és felettük az ég haragja, a villám cikázva csattan. Most jó lenne aludni meleg párnáján egy nyugalmas zúgnak, mert jaj! – az ég sötét és földig bókolnak a fák és fenyeget a jégeső és a harangok … Olvass tovább
Kész a világ, Feszült, ünnepi várás Tereng felette. Halotti csend. Csak néha néha Sóhajt az Isten lelke. Kimérve minden pálya Megtöltve minden lélek-lámpa, Ahol csak úr a lét… De jaj, sötét van, Mélységes iszonyú sötét! A zordon tömeg-árnyék Némán zokogva kering utjain, S csak egyet tud és egyet érez… …Most váratlanul vágyón megvonaglik és felzúg Istenéhez: Betelt az idő! Sugarat, fényt, szint adj nekünk, Mert epedünk! Fényesség nélkül oly sivár az élet! Nagy Alkotónk, … Olvass tovább