Dsida Jenő – Purgatórium

Sustorgó víz-szirmú rózsák buzogva nyílanak itt. Mérges, dús sárga növények rejtenek el valakit, ki a mély völgyekben mindegyre járkál, alszik zöldkristály hidak alatt, ujjára villogó pillangók szállnak, ujjával fog kicsi kék halakat, űzi a dombon a fellegek árnyát, ballag a hangyák halma körül, aranyfüst-muzsikát hallgat a fákból s zöngeti, zümmögi halkan. Örül. Megy, megy, vándorol. … Olvass tovább

Dsida Jenő – Olyan egyszerű

Minden göröngyből virág ütközik, kék az éjszaka és arany. Ifjú vagyok és megyek vidáman, tisztán a hullócsillagok alatt. Olyan egyszerű minden, olyan felszabadítón, könnyen egyszerű: Holnap kiválasztok egy aranyhajú szüzet és azt mondom: Jer velem! Holnap fehér abrosz mellett ülök s piros alma, sárga körte koppan a veranda tetejére s aranybort iszom ezüst-pohárból. Fiam is … Olvass tovább

Dsida Jenő – Hajnali kövek

Egy átjárónak tört köve vagyok sáros kis utcán, derengés fele félénk vággyal és nagy csenddel tele. Köröttem mások, más apró kövek, sárba ékelve, mindmegannyi bátor. – Eső után van, hallgat a sikátor. És várunk, várunk feszült-csendesen, sok-sok hajnali, ázott, néma kő, hogy valaki majd talán erre jő, fényes-fehéren, esős hajnalon, tűzhomlokából sugarat eresztve: Huszadik Század, … Olvass tovább

Dsida Jenő – Husvétvárás

Husvét, husvét! a kábult emberekharsogva mennek templomi zászlókkaltüzes-piros nagyszombat alkonyán.Templomokból kibug az orgona.a világ ujjong, kongnak a harangokés körmenetre siet az anyám. Szobám sötétedik, nehéz szivems azt gondolom: be jó is lenne már,ha nem gunnyadnék többé pörlekedve,szivemnek sánta lába meggyógyulnas tüzes-piros nagyszombat alkonyánmehetnék egyszer én is körmenetre. Sok éve egyszer mentem az uccákon.Szememből lassan könny … Olvass tovább

Dsida Jenő – Menni kellene házról házra

Nem így kellene hűvös, árnyas szobából, kényelmes íróasztal mellől szólani hozzátok, jól tudom. Menni kellene házról házra, városról városra, mint egy izzadt, fáradt, fanatikus csavargó. Csak két égő szememet, szakadozott ruhámat, porlepett bocskoromat hívni bizonyságul a szeretet nagy igazsága mellé. És rekedt hangon, félig sírva, kiabálni minden ablak alatt: Szakadt lelket foltozni, foltozni! tört szíveket … Olvass tovább

Dsida Jenő – Tekintet nélkül

Be kell látnunk: Ha kérdeznek, becsületesen felelni kell. A harcot becsületesen fel kell venni, az úton becsületesen végig kell menni, a szerepet becsületesen el kell játszani, keményen és tekintet nélkül. A kapuk mögül ebek vicsorognak, az ablakokból kiköpdösnek és röhögnek. Száz közbiztonsági gócpont adja ki az elfogatási parancsot. Kemény tárgyak zuhognak a fejünkhöz, súlyos, vérező … Olvass tovább

Dsida Jenő – Nocturno

Fekete-kék az éji ég. Bokrok testőrködnek az útfelen. A fák megláncolt árnyékai, mint messzi kutyák, csaholnak. A világ nagy virágkelyheiben gyöngyös borként csillog az élet. Szikár angyalok suhannak: szivaccsal itatják. Felvöröslik a hold is az égre, kisebb, halványabb a tegnapinál. Kicsi fényt az én szememből is kiloptak tegnap óta. Leülök egy kőre az Olajfák hegyén, … Olvass tovább

Dsida Jenő – Templomban

Csendes a templom,Serceg a mécses,Hófehér oltárVirággal ékes;Elébe térdelEgy kicsi lányka,Szivét betöltiForró imája: “Szegény anyácskaNagyon beteg lett,Hiába ülökAz ágya mellettS ápolom nappal,Ápolom éjjel…Nem is tudom, hogyMi lesz szegénnyel. Azt mondják róla:Nem soká várhat,Itt hagy bennünket,Szegény árvákat,S felmegy Hozzád aCsillagos égbe, –Mondd, kis Jézuskám,Ugyan mi végre? Hiszen Te nekedNincs rá szükséged,Van jó anyácskád,Ki szeret Téged,Ki gondoz, ápol,Vet … Olvass tovább

Dsida Jenő – Én hívlak élni

Hallgasd meg mit suttog az élet,élni hív újra meg újra téged.Ne nézz vissza a sáros útra,legyen előtted minden tiszta. Emeld fel fejed, lásd meg a szépetszemed kékjében égjen a fényed..Lásd meg végre, hogy szeretnekmég akkor is, ha nevetnek,hisz mosolyt te csalsz arcukra,ismerj bennük magadra! Soha ne bánd, ha fáj,hisz erőre így találsz.S mi most bánatot … Olvass tovább

Dsida Jenő – Karácsonyi utazás

Készülődés Karácsony közeleg. Én állok itt az ablakom előtt, nézem a halkan pihenő havat, s egy kis bokrétás, száradó fenyőt törögetek. Ma szívem is van, Meg-megdobban a kabátom alatt és csilingeli ezer kis csengő: Karácsony közeleg! Karácsony közeleg! Útban Csodálkozol: Te balga kis fiú, Ma olyan vígnak látszol! … Csillagáros Betlehemi éjben hívogat máma engem … Olvass tovább

A weboldal használatának folytatásával Ön elfogadja a cookie-k használatát. Felhasználási feltételek és Adatkezelési tájékoztató

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás