Dsida Jenő

Dsida Jenő versei

 

Ha Dsida Jenő verseiről esik szó, akkor az egyik legfinomabb szövésű költészetről beszélhetünk, amit mesterien művelt.

A Dsida Jenő versek olyan halkan és őszintén szólnak az olvasóhoz, hogy egyből elfeledteti azt a valóságot, amiből épp kiszakad.

Mert Dsida Jenő istenes versei kiszakítanak a valóságból és egy teljesen más lényegre irányítják a figyelmünket.

Amikor az ember Dsida verseket olvas, nem figyeli az olyan irodalomtudományi kérdéseket, amelyeket általában boncolgatni szoktunk egy-egy költeménnyel kapcsolatban.

Helyette együtt ringunk a sorokkal, együtt sodródunk a szavakból kitüremkedő érzésekkel.

Dsida Jenő nem volt olyan irodalmi-történelmi személyiség, aki új csapásokon indult volna el, vagy új irányt mutatott volna, esetleg új eszméket fedezett volna fel.

Ő az egyszerű mindennapi semmiségek megélésének szelíd mestere volt, és minket is szelídségre tanít!

Olvassunk Dsida Jenő verseket szorgalmasan!

Dsida Jenő – Énekek Éneke, mely a Salamoné

Végy engem, végy a karodra: rajta pecsét legyek én! Tégy engem, tégy a szívedre: rajta pecsét legyek én! Mert szörnyű a nagy szerelem, mint méreggel teli korsó erős az igaz szerelem, mint a halál s a koporsó. Lángja, miképpen a tűzláng s az Úrnak lángja, olyan: nagy záporok el nem emésztik, nem oltja ki semmi … Olvass tovább

Dsida Jenő – Egyszerű vers a kegyelemről

Csodákat próbáltam:arannyal, ezüsttelhivtam a népeket,jöjjenek énhozzám!Hiába, hiába,az arany nem kellett,az ezüst nem kellett,nem jöttek énhozzám. Elmondtam napontatíz hegyibeszédet,gyönyörü szavakat,igéző szavakat,hiába, hiába:egy fül sem fülelte,egy szív sem szíveltea hegyibeszédet. Tüzet is akartamrakni az erdőben:nyulacska ne fázzék,őzike ne fázzék, –hiába, hiába!Gyujtófám kilobbantés a tűz nem akartgyúlni az erdőben. …S egyszer csak maguktólgyűlnek az emberek,együgyű szavamtólsírásra fakadnak,ránéznem alig … Olvass tovább

Dsida Jenő – Hálaadás

Köszönöm Istenem az édesanyámat! Amíg ő véd engem, nem ér semmi bánat! Körülvesz virrasztó áldó szeretettel. Értem éjjel-nappal dolgozni nem restel. Áldott teste, lelke csak érettem fárad. Köszönöm, Istenem az édesanyámat. Köszönöm a lelkét, melyből reggel, este imádság száll Hozzád, gyermekéért esdve. Köszönöm a szívét, mely csak értem dobban – itt e földön senki sem … Olvass tovább

Dsida Jenő – Gyöngék imája

Jó Uram, aki egyként letekinteszbogárra, hegyre, völgyre,virágra, fűre, szétmálló göröngyre, –Te tudod jól, hogy nem vagyok gonoszcsak nagyon-nagyon gyönge. Mert pókháló és köd a szív,selyemszőttes az álom,pehelykönnyű és szinte-szinte semmis én erőtlen kezemmég azt sem tudja Hozzádig emelni. De azért vágyaim ne dobáld a sárba,ami az Óceánnaklegdrágább, legkönnyesebb gyöngye!Hiszen tudod, hogy nem vagyok gonosz,csak gyönge, … Olvass tovább

Dsida Jenő – Templomablak

Szent-Iványi Sándornak Kik csak az utcán járnak-kelnek szépséget rajta nem igen lelnek, kíváncsi szemmel rá nem tapadnak: csak egy karika, szürke karika, ólomkarika, vén templomablak. Rácsa rozsdás, kerete málló, emitt moh lepi, amott pókháló, – sütheti napfény, sötét örökre, mint világtalan, bús világtalan, agg világtalan hunyt szeme-gödre. De ki belép a tág, iromba, boltozatos, hűvös … Olvass tovább

Dsida Jenő: Közeleg az emberfia

Tudom, hogy közeleg már a jó ember fia,aki nem tőlem és nem tőled kap életet.Néhány pásztornak, akik sohasem ölteknyulat, nem hordoznak emberölőszerszámot, megjelenik az angyal ésmegjelenik a csillag és tele lesz dallala decemberi hegyoldal. Csak ránézünk a kisdedreés tudni fogjuk, hogy Ő az.Eljönnek az acéltrösztök fejedelmei,a petroleumbányák frakkos császárais könnyel a szemükben letérdelnek elé.Mert Ő … Olvass tovább

Dsida Jenő – Krisztus

Krisztusom, én leveszem képedet falamról. Torz hamisításnak érzem vonalait, színeit, sohase tudlak ilyennek elképzelni, amilyen itt vagy. Ilyen ragyogó kékszeműnek, ilyen jóllakottan derűsnek, ilyen kitelt arcúnak, ilyen enyhe pirosnak, mint a tejbeesett rózsa. Én sok éjszaka láttalak már, hallgattalak is számtalanszor, én tudom, hogy te egyszerű voltál, szürke, fáradt és hozzánk hasonló. Álmatlanul csavarogtad a … Olvass tovább

Dsida Jenő – Hideg téli est

Életünk hulló karácsonyfájánhalkan repesnek a lángok.Fölöttünk és bennünk hömpölyöga hidegáramú csönd. Mosson ki, vigyen magávalfodros hátán mindent, ami volt: esdő várakozások meddőségét,kulcsoltkezű, hasztalan imákat. Hópárnás nagy fenyők alattüljünk le a törpék közé,burkolózzunk a hallgatásbas húnyjuk le félig a szemünket. S míg csillagok kezdenek pislákolni,töprengjünk az eljövő felől: hogyan kellene megszólalni?S mindent elülről kezdeni?