Csak nézem és nézem és nézem… Csörgős pásztorbottal próbálom gyermek lelkemben ébresztgetni emlékét, de csak meddő álom. Mintha sose lett volna, vagy én nem lettem volna soha, olyan. Itt állok előtte merengve a multon. Lassú időfolyam fel-felloccsan és megint csak csend. Bűvös varázs kél ki a csendből és az évek súlyos leple alól csilingelnek újra … Olvass tovább
Ha szűk szoba: hadd legyen szűk szoba. A szűk szobában is terem öröm, Gyúl apró gyertya ínség idején, Óh csak ne legyen sorsom bús közöny, Óh csak legyek a fény forrása én, Apró gyermekek bálványozott fája, Én az idegen, én a jövevény, Égő fenyőfa, égő áldozat, Akit az Isten ősi otthonából Emberek örömére elhozat. Csak … Olvass tovább
Életünk hulló karácsonyfájánhalkan repesnek a lángok.Fölöttünk és bennünk hömpölyöga hidegáramú csönd. Mosson ki, vigyen magávalfodros hátán mindent, ami volt: esdő várakozások meddőségét,kulcsoltkezű, hasztalan imákat. Hópárnás nagy fenyők alattüljünk le a törpék közé,burkolózzunk a hallgatásbas húnyjuk le félig a szemünket. S míg csillagok kezdenek pislákolni,töprengjünk az eljövő felől: hogyan kellene megszólalni?S mindent elülről kezdeni?