„Jó emberek, segítsetek keresni!A gyermekünk nincs velünk. Elveszett!Tizenkét éves, kék szemű, sudár, szép.Érdekli minden… Nem volt köztetek? Először jött velünk a szent Sionra.A nagy utat vállalta boldogan.Itta szemével a sok tarka látványt.Jóságért megkedvelték sokan. Elvégeztük, mit előírt a törvény.Szívünkbe szent békesség költözött.Hazaindultunk, azt gondolva balgán,Hogy jön velünk az úti nép között. De nem találjuk sehol. … Olvass tovább
lélek-Tisza-hullámvégtelen imábanösszeforr-elengedkézen fog s vezetvan hited kérdezis szemlesütöttmagyarázkodásoda szélbe hajítjaés engedi lépteid karcsútornyához vezetni guggoló házak fölöttfehér ujjú égre intésbenn térdeplőbarna padoktitkai zizegnekfalak kék magányában Mária tenyerénholdfény csorogegyszer-volt némahalászokpikkely ezüstje bomlikaz oltár eléharang- selyemens a néma kisdedszelíd tekintetegyermeket varázsolhited üresenmaradt bölcsőjébe.
(„Rontsátok le a templomot és három nap alatt megépítem azt.” János 2:19) toronnyá karcsúsodott bércek földig hajolt tornyok pillantása mögött véres alázat húzódik lélekbe burkolt kicsi fatemplomok rettegnek az idő lánctalpa alatt félnek a cigarettacsikk sorstól
Szent-Iványi Sándornak Kik csak az utcán járnak-kelnek szépséget rajta nem igen lelnek, kíváncsi szemmel rá nem tapadnak: csak egy karika, szürke karika, ólomkarika, vén templomablak. Rácsa rozsdás, kerete málló, emitt moh lepi, amott pókháló, – sütheti napfény, sötét örökre, mint világtalan, bús világtalan, agg világtalan hunyt szeme-gödre. De ki belép a tág, iromba, boltozatos, hűvös … Olvass tovább