A feltámadás hírnökei: a húsvéti versek

A húsvéti versek a szépirodalom legszebb alkotásai, ami persze nem csoda. Bár sokan a karácsonyt tartják a legnagyobb ünnepnek, mégis a feltámadás, a húsvét olyan örömhírt hirdet, ami az egész életünk szempontjából elsőbbséget élvez. Így bár Jézus születése is hatalmas horderejű esemény, hiszen megérkezett közénk, hogy megváltson minket, ám épp ezért a húsvéti versekben is … Olvass tovább

Dsida Jenő – Összefont tenyérrel

Eget kémlelek néma fellegrésenés szunyoghadként körülzummolyogravasz talányom: célom, születésem. Varázsigémet balgán kisugoma hazugarcú, kémlő alkonyatnak –Jaj, ha most ledől széna-trónusom. A hűvös este furcsa, enyhe-kéks felötlik a Császár Szent-Ilonája –(Rémet idézni egy perc is elég.) Hullott rózsák közt botorkáltam térdigs hogy koszorúba fűztem annyi jajt,bolondnak néznek s azt mondják: nem értik. Kifordultak a nappali kaszák.Most … Olvass tovább

Babits Mihály – Vasárnap

Zord hét után fáradt szivemre eljön a méla, szent vasárnap csend a fülnek, ünnep a szemre, ünnepe csendnek és sugárnak. Az emberek templomba járnak. Hajrá lelkem! zárva a boltok: ki egyedül van, az ma boldog. Az emberek kocsmákba járnak. Kocsmák előtt csizmád az ünnep köpött járdáját kopva rója: remete vére van tebenned vasárnapok bús álmodója. … Olvass tovább

Dsida Jenő – Sírvers

A szabad ég alatt tanyáztam. Gyermek voltam és karikáztam. Míg karikám gurult előre, ránéztem fűre, fára, kőre, holdfényre, napra, csillagokra, férfiakra és asszonyokra s mindenen – legyen új vagy ódon – elcsodálkoztam szörnyűmódon. Nem nézve így lábam elébe, e roppant gödör éjjelébe zuhantam. – Istenem, ha árva útfélen fekvő karikára találsz, kérlek, keress meg engem: … Olvass tovább

A remény sugarai, azaz az istenes versek

Az istenes versek aszerint, hogy miért, pontosabban kiért szólnak az Atyához a magyar irodalomra vetítve két nagy csoportra oszthatók. Egyik kategóriába azon költőink sorolhatók, akik személyes fohásszal fordulnak a mennyek urához, és kérésükkel sorsukat, vagy mások sorsát kívánják megváltoztatni. A másik csokorba azon költemények tartoznak, melyeket az egész nemzetért, a magyarság minden tagjáért írtak, s … Olvass tovább

József Attila – Istenem

Dolgaim elől rejtegetlekIstenem, én nagyon szeretlek.Ha rikkancs volna mesterséged,segítnék kiabálni néked. Hogyha egy szántóvető lennél,segítnék akkor is mindennél.A lovadat is szeretnémés szépen, okosan vezetném. Vagy inkább ekeszarvat fogvaszántanék én is a nyomodba,a szikre figyelnék, hogy ottan,a vasat még mélyebbre nyomjam. Ha csősz volnál, hogy óvd a sarjatén zavarnám a fele varjat.S bármi efféle volna munkád,velem … Olvass tovább

Bartalis János – Isten elébe letenni

Februárvég –valami lehetetlenségtörténik mindjárt.Duzzad a rügy,az ágak az égbe markolásznak.Minden lángol, feszül.ó, hogy akarnékén is, én isvalami lehetetlenség lenni,kitágulni, megtisztulni. Ha Január-rém megy és Február-kedves jön,a földről a téli szenny eltűn,bőn és mocsok –én az erdőhátról hóvirágot hozok.A zord árkokból dűl a szent tavasz-szag –Ó, hogy akarnékén is, én isvalami új lenni,újjá válni, megszületni.Ha jönnek … Olvass tovább

Bárd Oszkár – Az Isten színei

Lefoszlottak rólunk az Isten színei, amikkel befestette az anyagot, és élünk, mint akiknek az élet nem követelés, minden káprázat messze elhagyott. Elnézem a múltat, színeknek temetőjét, akivel belőlünk soka halt meg: Ábelt, sajnálom a tervetlen, csodanélküli mát s megsimogatom az utolsó szent mesét: Bábelt. Félősen, térdelve mormolunk imát, megreszkettet egy villám nyugtalan éjen, de hova … Olvass tovább

Dsida Jenő – Alázatos, könyörgő zsoltár

Jóságos Isten, áldottszivü kertész,ki minden reggel átsétálsz a kerten,akit csodálunk gyökereket vertenfigyelj: egy dudva zsoltárt énekel! Jóságos Isten, áldottszivü kertész –Szirmaim nem szép, pompás csillagok;csak egy tövises, csúf növény vagyok,lekonyult, béna, haszontalan. Dudvának hinak. Mindenek gyülölnek:megtüz a nap és kinoz a hideg,mert nincs gyümölcsöm soha senkinek,s én – mégis élni, élni akarok! Mert, látod, mégis … Olvass tovább

Reményik Sándor – Csendes csodák

Ne várd, hogy a föld meghasadjonÉs tűz nyelje el Sodomát.A mindennap kicsiny csodáiNagyobb és titkosabb csodák. Tedd a kezed a szívedre,Hallgasd, figyeld hogy mit dobog,Ez a finom kis kalapálásNem a legcsodásabb dolog? Nézz a sötétkék végtelenbe,Nézd a szürke kis ezüstpontokat:Nem csoda-e, hogy árva lelkedFeléjük szárnyat bontogat? Nézd, árnyékod, hogy fut előled,Hogy nő, hogy törpül el … Olvass tovább