Lévay József – Gondviselő, jó Atyám vagy!

Református ének Gondviselő jó Atyám vagy,Ó, én édes Istenem,Látom én, hogy minden elhagyE világon, csak te nem!Hozzád vágyom, benned éled,Üdvöt mástól nem remélek. Mint az alélt bús virágraMegújító harmatot,Vérző szívem fájdalmáraCsak te hintesz balzsamot.Könnyű sorsom terhe rajtam,Ha imára nyílik ajkam. Rám-rám derül ismeretlenUtamon egy kis öröm;azt is a te véghetetlenJóságodnak köszönöm;Hálakönnyem tündökléseA te neved hirdetése. … Olvass tovább

Bódás János – Számadás

Nem voltam hű szolgád Uram,pirulva vallom ezt.Többször vonzott a rossz világ,mint a véres kereszt. Ezerszer be kell látnom azt,hogy méltatlan vagyok.A bűnök árja elborít,nem fogy, sőt, mind nagyobb. De eddig is áldott kegyelemhordozott Jézusért.Ezt a kegyelmet vissza nevond. Ó vissza ne kérd, mert ebből éltem – és ha szóltgyümölcsöző beszédszívemből, számból; szüntelenkegyelmedről beszélt. Kérlek, irgalmazz … Olvass tovább

Siklós József – A legnagyobb

Úton ismét… A mester elől halad.Mögötte a tizenkettő elmarad. Vitatkoznak: Bizonyíték ki se fogy…Dönteni kell: ki köztük a legnagyobb! – Én gyógyítottam a legtöbb beteget!– Az én imám nyitja tágra az eget! – Prédikálok, s megtérnek a bűnösök!– Hatalommal űzöm ki az ördögöt!Sok nyomós érv itt keményen összecsap,S a Mester egy kis gyermeket ölbekap, Felemeli … Olvass tovább

Csoóri Sándor – Kérő, baráti szavak a Láthatatlan Személyhez

Mielőtt elveszítenél, Uram,s agyagos földdel végleg betakarnál,keress nekem egy áldott, szép napot,reggeltől estig tartó szép napot:a harag hálószobáiból csalogass ki pünkösdi mezőidre,a hazug játékok s a megszokott vérengzésekszínhelyéről bogáncsok közé,fáradtságom az égbolt árkaiban hadd csobogjons ne egyek húst – egyek vadsóskát aznap,egyek cseresznyét, levegőts doboljanak a madarak újra fekete fakérgeken,dobhártyám örülni akar,szemem a lepecsételt fácántojásokon … Olvass tovább

Túrmezei Erzsébet – Teljes öröm van nálad!

Zsoltárok 16:11 Hányszor hullt a szívemregyermekek mosolya:virágok fehér szirmamájus szellőjiben.Én visszamosolyogtam,de bús volt a szívemés szomorú maradtam…És szomorú maradtam.Ha rengő bölcső mellettédesanya mosolygott,valami szelíd, boldog,édes érzés fogott el,mint bimbók hasadásán,mint rügyek fakadásán…Csak sugársuhanássötét árnyak között.Titkos bánat födöttés szomorú maradtam…És szomorú maradtam.Valaki a neved mondta,valaki rólad beszélt,Úr Jézus, és mosolygott.Lényéből és szavábóltiszta sugárzás, boldog,szelíd fényesség áradt.Megremegett … Olvass tovább

Fehér Ferenc – Mindazoknak

Mindazoknak, akik vállukra emelték ezt az évet is:a belegörnyedőknek, a roskadozóknak,a mások gondolatába belehalóknak…Mindazoknak, akik hívő cselekvéstelenek közötttagadtak, de cselekedtek;a kezet szorító megbékíthetetleneknek,álmatlanok között koránkelőknek…Mindazoknak, akik mehettek volna,s mégis itthon maradtak;akik egy-egy vércsöppetéletünkbe falaztak –perzsaszőnyegek fölött isa hűséges falaknak…Mindazoknak, akik csak adtak, adtak,s ünnepléseinkből kimaradtak –a malomkő őrlésű agyaknak,a világunkat cipelő sok-sok ingatagnak…Mindazoknak a roskadozóknak,akik … Olvass tovább

Áprily Lajos – Az én csodám

Szeretnék Krisztus lenni egy napig.Ha nem egy napig, egy pillanatig. Csak ennyit, míg a kezem ennyit int:Kelj fel a mélyből, hegyre menj megint. Levenném melledről a sziklasúlyt,mely vad korunkból rád zuhogva hullt. Fáradt pilládat megérinteném,s gyötört szemedből megszöknék a rém. Takarodnának gondok és romok,menekülnének régi démonok. Megölelném a kín-örvény felettmaga-mélyébe szédült lelkedet. Csodatevésem sűrű delejétpazarló … Olvass tovább

Áprily Lajos – Találkozás

Kökényvirágos Őrhegyenúgy szállt le, mint az álom.Ballagtam búsan, csöndesenhomályos esti tájon. Az arcán nem volt alkonyat,csak hívó, szent nemesség,és szólt: „Kövess. A holtakata holtak hadd temessék.” „Mester – feleltem -, értelek,te holtra nem haragszol,de lobbanó tekintetedmost életet parancsol. S az élet mély, mély és csodás,ha azt te prédikálod,és mégis, Mester, megbocsáss,ha kúsza szívvel állok. A … Olvass tovább

Túrmezei Erzsébet – Most más madár dalol

Mióta Jézus Krisztus velem jár,elhallgatott a fekete madár,mely minden év után azt sírta: Kár! Végig az úton, tűnő évekenazóta más madár dalol nekem.Erőm újul a csengő éneken. Ha hervad a százvirágú tavasz,arról dalol, hogy Jézus ugyanaz,akár virág nyit, akár tél havaz. Ha évek után évek tűnnek el,és egyre sebesebben szállnak el,– az örök ifjúságról énekel. … Olvass tovább

Bódás János – Hol van az Isten?

Felettünk a föld légköre,feljebb a sztratoszféra,azon túl a bolygók öve,az ember büszke célja.Tovább az űr, a csillagok,fényévek távolában,hol milliónyi nap ragyogs millió új világ van,születő, szétbomló világ,roppant magasság, mélység,s azon túl semmi?… csak a tág,mély, félelmes sötétség,mit se hang, se fény át nem üt?…S az Isten?… hol van?…… … … … … Mindenütt!!

A weboldal használatának folytatásával Ön elfogadja a cookie-k használatát. Felhasználási feltételek és Adatkezelési tájékoztató

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás