admin Köd borong; száll a daruZúgva fenn az égen;Száll s meleg hazát keresDéli messzeségen;Néki ott virít a hon,Hol nincs tél az ormokon. Sárga a virágbokor,A lomb hervadandó;A mit látsz, oh föld fia,Hamvatag, mulandó.Gyarló létből a kebelJobb hazába esdekel. Szív, beteg szív, itt az ősz;Lombjaid lehulltak,S többé földileg nekedŐk ki nem virúlnak;De ne szálljon bú reád:Lelsz te … Olvass tovább
Várt már, a végső élet-állomás.Nem volt szava komoly marasztalásra.Ki menni készül, itt e partokonMi kedves néki, mindenét elássa. Alattam vizek békés mélyei.Podgyászom nem sok, ócska, csonka nóták,Hervadt nyarak fakó emlékei,Egy vágy, amelyből sosem lett valóság. Hajómra vártam. Az ezüst kapuAz örök-utnak szárnyait kitárta:Hagyj visszanézni, aki hiva-hivsz,Csak még egyszer, a ködbe hullt világba. S te összefogtad … Olvass tovább
Árva madár tévelyeg a magasban –Én istenem, beh magamra maradtam!Sivatag lett nekem ez a szép világ,Beborulva látom minden csillagát. Hol vagytok ti boldog álmok, víg napok?Csüggedt lelkem romok között andalog,Magam is rom! – Kiket egykor szerettem:Bús árnyakként suhannak el felettem. Vészes éjjel villám csapkod a romra –Mintha néha még lelkem is ragyogna:Lángba borul egy-egy emlék … Olvass tovább
Bármit cselekszünk, hasztalan, –Csak múló percnek épül;És eltűnik majd nyomtalanIsten áldása nélkül! Ki jóra ösztönöz, segít,Ki mindnyájunknak atyja,Munkáink apró köveitSzilárdan összetartja. A jó Isten megszenteliA kezdetet s a végetSzívünk virággal lesz teli,Ha az ő napja éltet. De bármi épül, hasztalan,Csak múló percnek épül;És el fog tűnni nyomtalanIsten áldása nélkül.
Ne sujtsd rám, Uram, bosszúállóHaraggal örök kezeid,Amiért szeretem e fájóFöldet és szenvedélyeit;Amiért tisztító szavadraLelkem csak nagyritkán figyelS szellemem, fényed megtagadva,Sötét helyeken vérzik el;Amiért háborogva pezsgetA lávaforró indulatS vad gyűlöletek és szerelmekKormozzák a látásomat;Amiért szűk nekem a föld, ésFél feléd fordulni utam,S a dalomból síró könyörgésNem hozzád szárnyal, óh, Uram!Ne fujd el az isteni lángot –Lobogjon … Olvass tovább
A szeretet az én vallásom.A jótétel az imádságom.Ha mikor egy csöpp jót tettem:Ünnep van aznap a szívemben! Nem építem az üdvösségem,Vakhitû, pogány gyûlölségen,Sem égi, földi boldogságom:Ember csinálta szûk dogmákon! Célom e gyarló, földi testbenMegállni minél emberebben.S úgy osztani be életútam?:Ahogy Krisztustól tanultam. Megnyugodni a jó Istenben,Ki mindig jóra vezérel engem.S legfõképp egyre törekedni:Mindenkit testvérként szeretni! … Olvass tovább
Fáj, hogy nem szólhatok.Bár mondtam volna ezernyi szép gondolatot,Mégis itt ülök szavaim börtönébe zárva,Süket csendet hallgatok. Fáj, mert adni vágytam,Helyette most én kapok.Mégsem bánom már, hogy így lett,Hisz oly gyakran hiába szólalok. Mert az igazi fohász nem az ajkakon,Benn a szívben fakad.Nem száll tova szép szavakon,Örökre bensõm kincse marad. Szállni tanul a lelkem,Szólni a szám,Közben … Olvass tovább
Nincs nála istenibb lény a világon,Nincs nála szeretőbb és szenvedőbb.Haladjunk tiszta szívvel nyomdokában,Kövessük Őt! Nagy lelkéből a jóság fénye áradS napként világít minden bú elõtt.Egész valója irgalom, bocsánat.Kövessük Őt! Hittel hajol le Lázár nyomorához,Magához emeli a szenvedőt,Vérző igaznak igaz könnyet áldoz?Kövessük Őt! Előtte nincs különbség. Ember: ember.A szívet nézi, a rejtett redõt.Keze csak áld, csak … Olvass tovább
Valakit, valamit szeretni kell.Istent, szülőföldet, hazát.Kinek lelkében nincs szeretet:Az élete csupa pusztaság. Valakit, valamit szeretni kell.Nyíló virágot, kék eget,Minden koldusnál százszor koldusabb,Ki senkit, semmit nem szeret. Valakit, valamit szeretni kell.Jók vagyunk, ha szeretünk.Az Isten a szeretet tüzétSzövet nélkül adta nekünk. Valakit, valamit szeretni kell.Hogy szívünk boldogabb legyen,Kivert kutyánál is gazdátlanabbAz ember, hogyha szívtelen. Valakit, valamit … Olvass tovább
Ki rémített meg, életem?Ki lódított meg úgy, hogy annyiiram-fogó hágó utánilyen szédülten tudsz rohanni? Futsz, mint a sziklakő, melyettavak felett, köves tetőkönkamaszkedvünk elinditottmélységre dőlt vadlegelőkön.Hajrá! tompán kondult a gyepa súlyos léptű indulástól.Indul a kő! Hahó, vigyázz:szökj el előle, kicsi pásztor.Szökj el, virág. – Vakon tiportkosborokon, bábakalácson,aztán magasra megszököttegy áfonyás vakondturáson.Aranytüzes gyík földbe bú,hószín csiperkék meglapulnak.Fogoly … Olvass tovább