Gulyás Pál – Az evangélium elé

Egy betlehemi megalázottember teremtett új világot,megteremtette az Igéből,a szeretet szent semmijéből. Ezt a világot úgy szerette,hogy ráverték egy nagy keresztre,általverték kezét és térdéts a Nap is vérzett, ahogy vérzék. A szél elvitte kiáltását,vihar széttépte jajgatását,csend nőtt fölötte, emeletnyi, –és most se tudják eltemetni. Milliók ássák újra sírját,milliók újra a Sátánt hívjáka Föld óriási tüzébőla mindent … Olvass tovább

Szent-Gály Kata – Keresztúton

„Azt mondja az Úr:Kevés az, hogy a szolgám légy,s fölemeld Jákob törzseit,és visszatérítsd Izrael maradékát.Nézd, a nemzetek világosságává tettelek,hogy üdvösségem eljusson a föld határáig.”(Iz 49,6)Tudsz-e úgy szeretni, ahogy én szerettem…?Reszketni, remegni az Olajfa-kertben…?Elhagyatva lenni, egyedül a bűnnel…?Szemben a Halállal, szemben a közönnyel…? Adnád-e kezedet szorító kötélnek…?Arcodat a gúnynak, lenéző köpésnek…?Tudsz-e mellém állni fojtogató csendben…?Az ostorozásnál … Olvass tovább

Moré Balázs – Egyre csendesebben

Van egy másik világ, létezik,a tenger alatt, a tenger fölött,a zúgó hullámok mögöttegy másik világ rejtezik.Aki ismeri, nem beszélhet róla,mert ez a legnagyobb titok.Takarjátok el arcotok,ha mégis eljönne az óra…Én láttam, és szemem elvakulta nagy fénytől, amely ott ragyog!Azóta néma és vak vagyok,a kulcs a tengerbe hullt.Ha tudnád, ha csak megsejtenéd,hogy a felszín alatt mi … Olvass tovább

Túrmezei Erzsébet – Amikor nincs tovább…

Egy darabig elvisz a láb is …de gyilkos ingoványhoz ér …félelmetes szakadékhoz ér …zúgó folyam partjához ér …és akkor nincs tovább. Egy darabig elvisz a szív is …utat lel ingoványon átlélékvesztőt a folyamon …aztán elér oda, ahola szívnek sincs tovább. És ha már a szív sem lel utatát gyilkos ingoványokon,folyamon, sellőn, tengeren:a hiten, a hiten … Olvass tovább

Ernest Hemingway – Soha ne légy szomorú

Soha ne légy szomorú, ha a valóság túl rideg,s ne keseredj el, ha nem találod helyed.A valós élet olyan, mint a csörgedező patak,előfordul néha, hogy nehezebben halad.Ha nem találod céljaid, ne gyötörd magad,idővel majd alakul, mi e percben csak gondolat.Kérdezhetnéd, miért élünk, de senki nincs, ki választ ad,minden napunk küzdelem, mely mindhalálig megmarad.Ha csalódott vagy, … Olvass tovább

Füle Lajos – Öt nappal a kereszt előtt

Öt nappal a kereszt előttkorbácsot ragadott,haragjában í g y járta beaz ősi templomot,mert tudta, hogy ökrök, juhoktöbbé nem kellenek:Ő MAGA LESZ AZ ÁLDOZAT!Minden feszítsdmegethallott, tudott, nem áltatottegy lelket sem tovább,felkínálta mindenkinektestének templomát.

Sík Sándor – Áldott, aki előre néz

Agg szót beszélek, megtanuld:Ha még oly szép is volt a múlt,S az emlék édes, mint a méz,Vissza ne nézz! Ha még úgy el is kérgedettAz eke szarván két kezed,Ki hátrafordul, rég tudod,Az átkozott. Áldott, aki előre néz.Szellő szemedbe fütyörész,Forró a föld, piros a menny:Előre menj! Míg a jövendőnek birodSzögezni márvány homlokod,Nincs addig darvadozni mért,Mi jön, … Olvass tovább

Lukátsi Vilma – Az alku

Sóhajt a szél a Mamré tölgyesében,pedig a tölgyes nincsen már sehol,eltemette az idő homokjaa mulandóság mélyén valahol.De a szél, amely a port ráhordta,a szél időtlen.És ma is beszélIsten – Ábrahámmal, veled, vagy velem?Ki tudja azt, ha zúgni kezd a Szél?…Ábrahám az élmény melegévelaz őt megáldó Urral szemben áll,Aki elindultKéréssel marasztalja:– Ötven igazért is eljön a … Olvass tovább

Túrmezei Erzsébet – És lennék fénysugár…

Most te nem látsz belőlem egyebet,csak azt a fénylő kegyelemruhát,mely ráborulva sebre, gyöngeségre,fehéren, csillogón beföd.Szövése köd,de nem látsz rajta át.Nem látsz belőlem egyebet,csak ezt a fénylő kegyelemruhát. Én… én tudom: alatta, rejtve,fénnyel fedezve, elfelejtve,én… én tudom, hogy ki vagyok.Jaj, fekélyes bűnnel megvert,rab, gyáva, gyönge régi embertérzem mozdulni annyiszor méghófehér köntösöm alatt.De kegyelem borít el lágyan.Járhatok … Olvass tovább

Weöres Sándor – Halotti énekek – Az idők folyama

Az idők folyamakiszáradt köröttem,szélvészek rohamamegtorpant mögöttem.Kinek képét hordtam,tekintse, mi voltams ime mivé lettem. Lám, szikkadt az ajkam,mint az ó-kút nyáron,lepel fekszik rajtam,mint hó a határon,évek fordulását,szerencse hullásáttöbbé sose várom. Ó de balga voltam,kincs után futottam,mennyit robotoltam,míg idejutottam:más hazába térekés a földi fényneknincs vására ottan. Kővé vált szemeimtöbbé nem mozognak,szűntelen könnyeimlelkemből buzognak:te irgalmas Isten,érdemed segítsena vészbe-jutottnak. … Olvass tovább