admin Hiába minden, – egyre romlik A lelkem: Isten hangszere. A nyűtt idegek húr-hálózatán Sátán vonója siklik, siklik, S dallamtalan, kietlen hangzavar Kavarog a nyomán. Én Istenem, én Hangszer-készítőm, És legfőbb Mesterem, Te tudod: jót akartam, Ne hagyj el engemet. Ha máskép nem lehettem a Tied: Az örökkévalóság szirtfalához Vágd hozzá méltó haragodban Méltatlan hangszered!
Az Isten van valamiként: Minden Gondolatnak alján.Mindig neki harangozunkS óh, jaj, én ott ülök a balján. Az Isten könyörületes,Sokáig látatlan és néma,Csak a szivünkbe ver beleMázsás harangnyelvekkel néha. Az Isten nem jön ám felénk,Hogy bajainkban segítsen: Az Isten: az Én és a kín,A terv s a csók, minden az Isten. Az Isten hatalmas nagy úr,Sötétség … Olvass tovább
Ott függ a néma bárány: A vére földre hull, Míg dúl körül az ármány, S a tömeg zúg vadul. Szent arcát ütleg éri, és hull reá a vád, S ő szelíd hangon kéri Az ég bocsánatát. Úgy fáj a szívem, nézve E koronás királyt, Mert rút tövis az éke, S testét kín járja át. Én … Olvass tovább
Azt mondják, máma van Virágvasárnap.Nézzük meg, az emberek mit csinálnak?S mivel ilyenkor ez a rendje,menjünk mindjárt a cinterembe.Amíg ez tart, úgy sincs igazi ünnep,amíg ez tart, nincsen vakáció.Vigasztaljon a cinterem bennünket,ahol sírdombon áll a dáridó.Ó, micsoda víg tarkaság!Mint egy rét, melyen százféle virág.Ki látott ily nyüzsgést a temetőben?Több az élő, mint a holt a földben!
Valahol most egy tulipán-szájú,kicsi szamárka ordibál,hátára odaképzelem magams vagyok Jézus király.Förgeteg-fehér szilvafák köztmáris a borhegyre megyünk,hozsannázó bokrok fölöttapostol-felhő jön velünk – –Jártak itt ólom-zord hadak,lánctalpukat a sár fedi,sisakjukon, mint sastojáson,tapos a kis csacsi –Gyerünk, csöpp állat, fönn a pincékhomályában bort nyakalunks kőből-kihasított fejűrokonokkal dúdolgatunk: Szent István, térdepelj közénk,magyarok térítő királya,nagyobb király térített minket,idők vasából koronája. … Olvass tovább
Uram, adj józan észt, erőt:meghallgattam egy tévedőt,s ilyenkor élesül belém,milyen nagyon nincsen remény.Hisz mindent biztosan tudott –és mindenki mindent tud ott,ahol értelmezett szavadszerint szabad a nemszabad.Hallgattam vallások szavát,amint dárdával ütik átegymás miatt a mennyeket –s csak intenék: no menjetek!Hallgattam a nagy tudományt:hol téved, hol csak csöppet ért,hol titkolózik, botladozvagy győzelmes bajokat hoz.Hallgatok egy emlékezőt,ki mindenből … Olvass tovább
Valamit kérnek tőled. Megtenni nem kötelesség. Mást mond a jog, mást súg az ész. Valami mégis azt kívánja: Nézd, tedd meg, ha teheted! Mindig arra a harmadikra hallgass, mert az a szeretet. Messzire mentél. Fáradt vagy. Léptél százat. Valakiért mégegyet kellene. De tested, véred lázad. Majd máskor! – nyugtat meg az ész. És a jog … Olvass tovább
Uram, a két szárnyam nehéz, hozzád emelkedni ma nem mer. Ne bilincselj meg és ne bánts nagy súlyoddal, a félelemmel. Te nagy völgyedben ne legyek énekre béna, hitre gyáva. Úgy kapaszkodjam, Kéz, beléd, mint kicsi koromban anyámba. Hívott erőseid dalos lakomáján mindig ne késsem. Kapudtól ne térítsen el utat veszítő szédülésem. Viharszeles mélyed felett meredekedet … Olvass tovább
Uram, ha misén elalszom, érintsd meg csendesen az arcom. Éjszaka féltem, nem aludtam, ott kuporogtam a kapudban. Nem tudom… melegségre vágytam, hideg koporsó volt az ágyam. Bár apám egyszer fölém hajolt, mint kutya a kölykét megszagolt. Úgy emlékszem még be is takart, és valamit mondani akart… Valami ilyet: befellegzett… a hiányától hidegebb lett. Uram, ha … Olvass tovább
Ma közben átléptem a halál felett is. Egy foltnyi semmi volt, ahogy egy víztócsában tükröt vet az ég s az utcák fénytelen mezőjén úgy rikít, mint tengerszemnyi feneketlenség. Átléptem a halál felett: nem volt ott semmi, a járda sem, a levegő sem és föld sem: az idő s tér tölcsérnyi híja ez a hely, magammal … Olvass tovább