admin A kis virág az útfélenmosolyogva rád nevet!Tudod-e, hogy ez csendesenIstentől üzenet?Istentől üzenet. Ha kis madár az ágakoncsicsereg egy dalt neked;örömmel zengi: ,,A dalomIstentől üzenet,Istentől üzenet,’’A hajnalpír, az alkonyat,hullám egy tó felett:ember, ó, lássad, értsd meg: ezIstentől üzenet,Istentől üzenet. A kis virág, a szélviharüzennek szüntelen.Mondd hát annak, ki jót akar:Köszönöm, Istenem,Köszönöm, Istenem!
Maszkot vettünk fel álarcunkra,csendben befelé fordultunk.Megvédjük magunkat,vagy másokat.Már sokat láttunk,maszkot a szemünkre húzzuk. Szemellenzőnk halottileplünk is egyben.Valami meghal, mi vagy az igazság,gondolati agyhalál.Donor akartam lenni, de kőszívnem ültethető át. Adj nekem Istenem hús szívet,ami érezni és fájni tud!
A belső mosoly nem beszél,csak szavak nélkül simogat,biztat, melegít, benned él,szívdobogással támogat, a belső mosoly jó meleg,jut másnak is, sosem fogy el,mindvégig ott marad veled,amíg lélegzel, nem hagy el, a belső mosoly ellazít,végigvezet az életen,minden kötelet elszakít,ha fojtogat a félelem, a belső mosoly megsegít,átölel, nem vagy egymagad –felsugárzik az arcodon:már bentről melegít a Nap.
A szállóra eljött megint az Öreg,májfoltos kezében műanyagpohár,suttogják, ő, aki a fiát keresi,s ő miatta olykor visszajár. Fehér szakálla van, loboncos haja,nem láthatsz rajta különlegest,bakancsát a vaságy mellé teszi,s elnyugszik, hogyha leszáll az est. Mondják azt is, hogy mindenható,hogy ő lesz, aki mindenkin segít,ha majd nagy lesz itt a baj. Nem tudom, hogy igaz-e mindez,de … Olvass tovább
Életem, mint kenyeremnaponta megeszem…Uram!Mennyit hagysz nekemamit még meg kell ennem?Mondd: mennyit fogyaszthatok?Érzem, egyre fogynak azéjjelek,kopnakaz őszi nappalok…Ma már nem szaladok,mint a gyermek egykoron,egyre csak ballagoks alig várompihegvehogy jöjjön egy megálló,egy pihenő sarok. Uram!Hidegebbek az éjjelekde melegek még a nappalok!Templomodban a szívem tájánmelegítenek mégaz angyalok…Csillagfényes Karácsonykorszületésnapodondúdolgatok…s elakadó lélegzettelegyszercsak véget ére nagy futam:Hangod hallom!Jövök Uram!
Tegnap este az erkélyablakonÁt néztem: be különös a torony. Szent Mihály templomának a tornyaOlyan csodás volt, olyan új-forma. És mégse láttam még ily ismerősnek,Ily közelinek, ilyen mese-hősnek. Sohase láttam így keretbe vágva,A városból, a világból kivágva. Ily nyugalmasan, szépen egyedül,Mindenen túl, és mindenen felül. Sötét vállát a holdfény meg nem ülte,Szánkázott rajta, lebegett körülte. Ő … Olvass tovább
S jött az Eke és átszántott a földön –de ki fog a fölszántott földbe vetni?Hol a jó mag, és hol van aki szórja,a méltó kar, mely könnyen lendül égnek? Hol van Péter, aki látta a Krisztusts látását bölcs lélekkel őrzi s osztja?És hol van Pál, kinek nyelve hegyén az„ismeretlen Isten” neve kilobban? Az Antikrisztusok megsokasodtak;az … Olvass tovább
„Mikor gyermek valék,Úgy szóltam, mint gyermek” * – Mostanában olyankedves ez az Igeérzékeny fülemnek.Kicsi fiúnk sok-sokmondanivalójátúgy megmagyarázza!Díszíti virággal,menti szeretettel,értelmetlenségétis, ha egyszer-egyszerfülem meg is bántja.Ez az Ige sohsemszólal meg hiába. Hisz úgy szól, mint gyermek,hisz úgy él, mint gyermek.Pár esztendejébőlígy is olyan ízesgyümölcsök teremnek,lelke mezejérőlígy is oly üdítővirágok fakadnak!Talán szegényebbekleszünk mi is, ő is,mire elmaradnak. Szóljon … Olvass tovább
Mondotta Jézus: „Le a völgybe nézz,Ott vergődik a fáradt szenvedés.Míg könny pereg, vér foly, míg ide tévedEgy tétova sóhaj: én addig élek!” (Így szólt Zaratusztra: „Fönn a hegyenVívódik a Nagyság, bús idegen,Míg vágy fogan, mámor gyúl, ide tévedEgy pogány ujjongás: én addig élek!” És monda Jézus: „Míg ide jutott,Miért borult el fényes homlokod?” Szólt Zaratusztra: … Olvass tovább
Egyszer igazán megláttalakAhol megláthat minden ember.Mikor halálra adtam magad,Hogy győzzél szent, nagy győzelemmel. Egyszer igazán megláttalak…Halálveríték vert ki éppen,Arcodon folyt sok bíborpatak…S én megdöbbenve álltam, néztem. Egyszer igazán megláttalak…Ajkadról a végső szó lebbent: Szemedből az utolsó sugár –És szállt: ‘Elvégeztem mindent!’ Egyszer igazán megláttalak…Lándzsát döftek át a szíveden.És akkor ott a kereszt alattVáratlanul megnyílt a … Olvass tovább