Petőcz András – Sétálgat az Isten

Megizzadt városban sétál az Isten.Éles fények között, magányosan.Lehajtott fejjel úgy lépdelget itten,mint akinek semmi dolga van. Mint akinek nincs tennivalója.Nem gondol velünk, ittlakókkal,vagy a város csúszott ki alóla…Találkozgat újakkal és ókkal. A napsütésben csak ritkán köszön,kápráztatja szemét a fényözön,ahogy egy-egy sugár az arcába vág — Egyedül van nagyon, és féli a halált.Mindig annyira hatalmasnak hittem!Az … Olvass tovább

Petőcz András – Megölelt az Isten

Ebben a nagy-nagy rohanásban,egy pillanatra megölelt az Isten. Zavartan megálltam.Magamat magányosnak hittem. Annyi volt csak, hogy volt egy kis időm.Hogy épp nem kellett semmit sem tennem. Hirtelen azt láttam, valaki jön.Gondoltam, elmegy mellettem. Aztán a kezemre tette a kezét,és hosszan a szemembe nézett: betakart minket a csendesség,és hozzám bújtak a remények. Nem múlik el semmi … Olvass tovább

Petőcz András – A hajléktalan Isten

A szállóra eljött megint az Öreg,májfoltos kezében műanyagpohár,suttogják, ő, aki a fiát keresi,s ő miatta olykor visszajár. Fehér szakálla van, loboncos haja,nem láthatsz rajta különlegest,bakancsát a vaságy mellé teszi,s elnyugszik, hogyha leszáll az est. Mondják azt is, hogy mindenható,hogy ő lesz, aki mindenkin segít,ha majd nagy lesz itt a baj. Nem tudom, hogy igaz-e mindez,de … Olvass tovább

A weboldal használatának folytatásával Ön elfogadja a cookie-k használatát. Felhasználási feltételek és Adatkezelési tájékoztató

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás