Kelár György – Maszk

Maszkot vettünk fel álarcunkra,
csendben befelé fordultunk.
Megvédjük magunkat,
vagy másokat.
Már sokat láttunk,
maszkot a szemünkre húzzuk.

Szemellenzőnk halotti
leplünk is egyben.
Valami meghal, mi vagy az igazság,
gondolati agyhalál.
Donor akartam lenni, de kőszív
nem ültethető át.

Adj nekem Istenem hús szívet,
ami érezni és fájni tud!