Életem, mint kenyerem
naponta megeszem…
Uram!
Mennyit hagysz nekem
amit még meg kell ennem?
Mondd: mennyit fogyaszthatok?
Érzem, egyre fogynak az
éjjelek,
kopnak
az őszi nappalok…
Ma már nem szaladok,
mint a gyermek egykoron,
egyre csak ballagok
s alig várom
pihegve
hogy jöjjön egy megálló,
egy pihenő sarok.
Uram!
Hidegebbek az éjjelek
de melegek még a nappalok!
Templomodban a szívem táján
melegítenek még
az angyalok…
Csillagfényes Karácsonykor
születésnapodon
dúdolgatok…
s elakadó lélegzettel
egyszercsak véget ér
e nagy futam:
Hangod hallom!
Jövök Uram!
Nagyon tetszik, követlek máshol is: