← Magyar költők versei

Szerdahelyi Szedenits István – Jövök Uram!

Életem, mint kenyerem
naponta megeszem…
Uram!
Mennyit hagysz nekem
amit még meg kell ennem?
Mondd: mennyit fogyaszthatok?
Érzem, egyre fogynak az
éjjelek,
kopnak
az őszi nappalok…
Ma már nem szaladok,
mint a gyermek egykoron,
egyre csak ballagok
s alig várom
pihegve
hogy jöjjön egy megálló,
egy pihenő sarok.

Uram!
Hidegebbek az éjjelek
de melegek még a nappalok!
Templomodban a szívem táján
melegítenek még
az angyalok…
Csillagfényes Karácsonykor
születésnapodon
dúdolgatok…
s elakadó lélegzettel
egyszercsak véget ér
e nagy futam:
Hangod hallom!
Jövök Uram!

Ezt a verset az életmű megismertetésének szándékával tesszük közzé. Ha Ön a szerző vagy a jogutód, és nem kívánja, hogy a mű itt szerepeljen, jelezze felénk, és haladéktalanul eltávolítjuk.
Hirdetés

Hibát találtál a versben vagy a szerző nevében? Jelezd szeretettel — javítjuk.

Tetszett? Oszd meg: Megosztom Facebookon