Reményik Sándor – Halotti beszéd a hulló leveleknek

Látjátok feleim, hogy mik vagyunk?Bizony bíbor és bronz és aranyÉs örökkévaló szent szépség vagyunk.Ahogy halódunk, hullunk nesztelen:Bizony, e világ dőre, esztelenPompájánál nagyobb pompa vagyunk.Nem történhetik velünk semmi sem,Mi megronthatná szép, igaz-magunk.Míg a fán vagyunk: napban ragyogunkS ha alászállunk: vár a hűs avar,Testvér-levél testvér-lombot takar,Ott is otthon vagyunk.Ha megkeményedünk és megfagyunk:Zuzmara csillog rajtunk: hermelin.Bíbor után a … Olvass tovább

József Attila – Bukj föl az árból

Ijessz meg engem, Istenem,szükségem van a haragodra.Bukj föl az árból hirtelen,ne rántson el a semmi sodra. Én, akit föltaszít a ló,s a porból éppen hogy kilátszom,nem ember szívébe valónagy kínok késeivel játszom. Gyulékony vagyok, s mint a nap,oly lángot lobbantottam – vedd el!Ordíts reám, hogy nem szabad!Csapj a kezemre menyköveddel. És verje bosszúd, vagy kegyedbelém: … Olvass tovább

Füle Lajos – A második mérföld

„Ha pedig valaki egy mérföldnyi útra      kényszerít, menj el vele kettőre.” Máté 5,41 A második mérföld visziElőbbre a világot.A második mérföld előttmégis habozva állok. Hiszen az első is nehéz,csupán magamra nézek…Lásd: ennyi csak látókörömUram, Te bizton érted, hogy most a mák és tegnapokmennyit szememre vetnek!Megjáratlan mérföldjeitbocsásd meg gyermekednek!

Dénes Ferenc – Kezed segítsen

Én erőtelen vagyok Istenem.Karom lankadt, életem gyenge.Nem tudom harcomat megharcolni,Munkám nem megy ahogy kellene.Bízni saját erőmben nem tudok,Fogytán van az … Gyenge a kezem!Nagy munkámban, amely előttem áll:KEZED SEGÍTSEN! Törhetetlen hitre van szükségemSzent lángra, mely lelkemben lobog!Konok, bálványos, téves utakonEsdő szívem hevesen dobog.Ó, nézz reám göröngyös utamon,Míg sebzetten csurog a vérem …Nagy tusámban, mit megküzdenem kell:KEZED … Olvass tovább

Babits Mihály – Alkonyi himnusz

Ki minden fénynek Atyja vagyés a napokra fényt derítsz,s az ős-fény kezdetével evilágnak adtál kezdetet, s nappá avattad, ami areggelt az estéhez köti –sötét káosz csúszik reánk:hallgasd meg zokogó imánk! Ne kelljen bűn terheivelhagyni ezt az életet el,hiú gondolattal teli,s vétek-bilinccsel küzdeni! Lelkünk egeket ostoroz.Jutalmul élet-kincset ossz!Kerüljük ami kárt okoz!Tisztuljon minden ami rossz!

Antal Ferenc – Útjelző tábla

Feladata:mozdulatlan állniés az irányt mutatni. Mutatni akkor is,ha napsugár cirógatjakopott homlokát,vagy ha vihar söpör végigés jégeső veri az oldalát. Rendeltetése megmásíthatatlan,hadd lássa meg, ki arra jár,hogy a keresett cél merre van. Ilyen szolgálattal bízzál megengem is Uram,megváltási művedreirányítsam a figyelmet,reám nézveTéged lássanak a Golgotánés üdvözüljenek.Ez forró vágya szívemnek.

Radnóti Miklós – Tört elégia

(Sík Sándornak) Életem írtam kis bottal a porbaott estefelé, hol két út összefutott.Szörnyü ábra volt; füstölt, mint záptojásszegények ritkás asztalánés halálig mutatta magam: államat fölkötő kendő takartakiserkedt szőrözetem végülés oszlottam ott a selyem levegőben. S az útontúli lejtőn gyenge bokorraszállt a madár; csapdosva tartottaa buktató ágon a súlyátés elsiratott vékony fütyöléssel. Most estébe fordult e … Olvass tovább

Weöres Sándor – Salve regina

Ezentúl hadd maradjak közeledbenbár fátylad elmúlását nem igéred,csak orkánban felszáradt harmatotha két zöld csillagodtüzes hajnalba lebbens durvább arany bevonja égi fényeds a szörny-maszkot melyben nyomod követtemerdőn hol nincs kimélet,de puszta homlokodállandó tájra nyit fehér oszlopzatot. Omlásra szánt szikláid közt ülöka fenyvesen túl, mit érint havad,ott a Hatalmak hűs márványu lábalecsügg a porladásba,jég-talpuk hömpölyög,térdtől fel ég … Olvass tovább

Lukátsi Vilma – Hátha terem még?

Elhallgatott a Kiáltó szava,repedt nádakat ingat a szél,nem zeng az ének az Olajfák hegyén,a kerteken fehérlik a dér,„a fejsze a fák gyökerén!” – Nem halljátok, milyen csikorogvafordul az esztendő a tengelyén?Ítélettel terhes a jövőannak, aki csak magának él,dús lombozattal, gyümölcstelenül:„a fejsze a fák gyökerén!” Mindegy, hogy minek álcázzukönzésünk üdezöld leveleit,a Gazda jár a szőlőskerteken,és megjelöli … Olvass tovább

Antal Ferenc – A kopár fa

Láttam egy fát,Magas volt és kopár,Ágai közt elsurrantA szellő,S átröppent feletteA madár. Szomorú volt a kép,Kopár fa, levéltelen,Az élete reménytelen. A nagy életerdő sűrűjétÉletfák sora tölti be,Egyik virágba borul,Másikon már gyümölcs virul.Egyik zöldell,Életet lehel,Másik kopár,Ó, jaj,Reá már az elmúlás vár. Embersorsok erdejébenÉlünk mindannyian,Mert megszülettünk.S míg itt vagyunk,Amíg el nem megyünk,Teremnünk kell, teremnünk. Talán ma,Talán holnap,Amíg … Olvass tovább