Pete László Miklós – Isten hangja

Csak itt szól – legbelül.Nem ócsárol,Nem szónokol,Nem gúnyol,Nem hevül…Felesleges vitákba nem merül.Tud várni,Mert a végénMindig Ő maradFelül… Isten hangja nem a pusztába szól,Ő most is velünk érezValahol… Kint kocsmazaj,Tömegzsivaj,Meg harsány, ordenáré média…Itt legbelül megIsten szelídEgyszerű szava… Csak itt szól – legbelül.Egy szót sem mond soha véletlenül,S ha testünkLelkünkGondoktól feszül,Sosem hagy minketŐrizetlenül. Profán kapzsiság univerzumábanHalott pénz … Olvass tovább

Gárdonyi Géza – Hóvirág

A misén ott volt Ida is,A szép, halvány jegyzőleány,S álmodozó éjszemévelÉdesdeden nézett reám.Körültünk az ének zengett,S beáradt a tavaszi fény.A doktor súg, és megnyomint:»Egy év múlva meghal szegény.« Az erdőn át haza kísértem.Oly halvány volt, hogyan fehér,Mint a gyönge kis hóvirág,Mely nyarat, őszt soha nem ér.És vidám volt, és oly boldog,Mint maga a szép kikelet,Mely … Olvass tovább

Schvalm Rózsa – Árnyék és fény

Árnyék és fény, félelem és remény,a nap ragyog, vagy örvény kavarog,váltakozó az élet színterén,míg világ a világ, s a föld forog. Vannak szegények, vannak gazdagok,nagyhatalmak és kicsi országok.Oly ingatag, bizonytalan a sors,a holnap, a jövő oly homályos. Nem létezik több, csak egy biztos pont,nem rendítik soha változások.Tegnapon, s ma is hű, jó pásztorodaz Úr: Vele … Olvass tovább

Schvalm Rózsa – Hajtsd meg fejedet!

Szellő űzi a reggel borúját,az ég könnyázott arcát letörli.Felragyog a kék, vetve a búját,napsugárhímes kedvét felölti. Fénymosolyától Föld szíve dobban,mozgásba lendül hátán az élet.Érett gyümölcse lehullva koppan,nyár heve pezsdül, fest színes képet. Liliom, rózsa, illatát ontja,termését adja a búzamező.Láthatatlan kéz gondokat oldja,homlokon simul a sűrű redő. Hálával szegd új kenyered ember,hajtsd meg fejedet Teremtőd előtt!Terólad … Olvass tovább

Gárdonyi Géza – Útra-készülés

Beteg vagyok. Talán meg is halok.Künn csöndes téli éj van. A kályha morog.Jégfátyol fehérlik az ablakomon.Imádkozom. Miatyánk Isten, Mindeneknek Atyja,kihez hajlunk, mint fű a Nap felé,az én szívem kétség nem szorongatja,midőn indulok végórám elé:a halál nékem nem fekete börtön,nem fázlaló, nem is rút semmiképpen:egy ajtó bezárul itt lenn a földön,s egy ajtó kinyílik ott fenn … Olvass tovább

Csiha Kálmán – Lót története

Ki visszanéz, sóbálvánnyá mered,Azt megbénítja, s leköti a múlt;Csak azt látja, hogy elsüllyedt vidékenNeki virágos, kis kertje virult. Csak azt látja, hogy füst száll fel a helyről,Ahol nem régen még a háza állt…Nem látja a Hegyen az életet,Csak a völgyben a fájdalmas halált. Ki visszanéz nem való a harcra,Eddig bármilyen erővel szaladt.Sóbálvánnyá lesz annak az … Olvass tovább

Dsida Jenő – Zarándokút

I. Menni terv nélkül és gondolat nélkül.Ruhámon lassan átmelegszik a nap,a szél körülsusogja fülemets eszembe juttatja, hogy élek. A fák incselkedőn az útra hajolnaks kövek görögnek lábam elé.Kezemben régi hangszeremet keresem,mely összetörött, elveszett. Eszembe jut a szerelmem iss ha már így van, ideírom:Olyan hűvös, mint az esti széls olyan messze van, mint a csillagok. II. … Olvass tovább

Dsida Jenő – Apokalipszis

Amerre én megyek:lángot vetnek a hazugság-erdők,bennégnek a kifacsart gondolatok,a maszkok lehullanak.Néhány gitár és hegedű vijjognagyon messziről:emlékek, emlékek, emlékek,nem komolyak, nem fájnak.Kiönt medréből a köd,elnyeli a sugarakat,elönti a tornyokat,templomok, házak nincsenek,az anyám sem mosolyog,keringő, szédült zuhanásvan a szívem helyén.S a tetőn, bolondságok fölöttkét kitárt kart meresztegy hívogató, fekete,borzalmas kereszt.

Dsida Jenő – Legyen áldott

Legyen áldott a bánatosan forgó,kevés jót adó világs benne az apró emberhangyáknyüzsgő céljaikkal.A folyókban legyen sok a hal,az erdőkben a vads találják meg mások helyettemaz élet békességét.Legyenek áldottak a nők,akik a szemembe kacagtak:Mézes legyen minden csókjuk,legyenek szép gyermekeik.S legyenek áldottak a szöszke fiúk,kik márciusi fényzuhogóbanvalami elhagyott mezőncsontjaimmal játszanak.

Dsida Jenő – Árnyékok

Kérdezhetnétek:Mit akarsz ezzel a torz,félig megvakult tükörrel?S én vándorútamban mégis felmutatom,ősbizalommal mégis dadogom:Íme én, íme te! Lássátok, lemérítek a hold hegyeit.S mert messze vannak, mérföldekre nyúlóárnyékairól méritek.Így mutatom én nektek a dolgokmásvilágra nyúló árnyékait:Hegyek árnyékát,házak árnyékát,városok árnyékát,magatok árnyékát. Valaha, mikor Hóreb hegyén jártam,előttem is égig csapotta csipkebokor lángjas azóta borzongó mellemben lakika Kimondhatatlan Nevű. Rendeltetésem … Olvass tovább