Az Úr bement a gyúróműhelyébe.– Ma csinálok – mond – egypár állatot:Kell egy bagoly, egy tigris és egy bárány,meg egy tücsök. És hozzá is fogott. De mert kevés volt éppen az agyag,apró lett némely nagynak szánt alak.– Ej, – szólt boszúsan, – máma rosz napom van,nem is vagyok a jóhangulatomban. És összegyúrva a négy alakot,belőlük … Olvass tovább
A misén ott volt Ida is,A szép, halvány jegyzőleány,S álmodozó éjszemévelÉdesdeden nézett reám.Körültünk az ének zengett,S beáradt a tavaszi fény.A doktor súg, és megnyomint:»Egy év múlva meghal szegény.« Az erdőn át haza kísértem.Oly halvány volt, hogyan fehér,Mint a gyönge kis hóvirág,Mely nyarat, őszt soha nem ér.És vidám volt, és oly boldog,Mint maga a szép kikelet,Mely … Olvass tovább
Aludjál, aludjál,Angyallal álmodjál!Elindult az angyalEgy fényes csillaggal,Egy fényes csillaggal,Egy csengő csengővel,Asztalra rakhatóSzép arany erdővel.Szép arany erdőbenKis ezüst házikó,Házikó közepénA tündér Anikó. Anikó szobájaTele van virággal,Virággal, madárral,Cicával, babával.A virág kinyílik,A madár danolgat,Cica a babávalFöl-alá táncolgat.Ha szemed lehunyodSokáig-sokáig:Meglátod Anikót,Ő is hogy bokázik.Tied lesz a kis házAz arany erdővelA fényes csillaggal,A csengő csengővel.
Beteg vagyok. Talán meg is halok.Künn csöndes téli éj van. A kályha morog.Jégfátyol fehérlik az ablakomon.Imádkozom. Miatyánk Isten, Mindeneknek Atyja,kihez hajlunk, mint fű a Nap felé,az én szívem kétség nem szorongatja,midőn indulok végórám elé:a halál nékem nem fekete börtön,nem fázlaló, nem is rút semmiképpen:egy ajtó bezárul itt lenn a földön,s egy ajtó kinyílik ott fenn … Olvass tovább
Szép májusvégi estén egyedülülök a kertben. S nézem, mint merülaz égi nap a földi kék homályba,a hegyek ibolyaszín fátyolába.A völgyben lenn, már feketül az árnyék.Elcsöndesül az emberlakta tájék.Csillag ragyog a Mátra tetején,A távolból harangszó száll felém: Üdvözlégy Mária! Ha elgondolom, hogy e Föld szinénvalóban élt e tiszta, égi lény!Járt-kelt, mint mink: a lábának nyomáta porban hátrahagyta … Olvass tovább
Valami remete lakja réges-régen.Valami kis remete, kit senkise ismer.Azt se lehet tudni angyal-e vagy ember? Mikor az erdőre éj homálya száll,s a benne tévelygő aggódva megáll,s remegve, habozva kérdi: Jobbra? balra?Megszólal a kicsi kápolna harangja. Embertársam! vészes, sötét uton járó,sötét uton járó, habozva megálló,hallgass a titkosan megcsendülő hangra:a szivedben hangzó angyali harangra!
Mintha látnám a fehérruhás szentet,amint Jairus házához közelget,s hírül hozzák, hogy meghalt a leányka!Jézus ránéz az elsápadt apára: „Ne félj, csak higgy!“ Ha ránk is így szakad a fájdalom,szerettünket látva a gyászpadon,s kiáltjuk: Nincs már aki segítsen!Törjön át Jézus szava a bús csenden: „Ne félj, csak higgy!“
– Az Újszövetség Könyve elé – Ez a könyv a könyvek könyve, Szegény ember drágagyöngye. Égi harmat lankadtaknak, Világosság földi vaknak. Bölcsességnek arany útja: Boldog, aki rátalál! Szomjas lelkek forrás-kútja, Hol pohárral Krisztus áll. Ez a könyv az örök törvény, Királyon lánc, rabon napfény, Tévelygőnek hívó harang, Roskadónak testvéri hang. Elhagyottnak galambbúgás, Viharvertnek ereszet, Haldoklónak … Olvass tovább
Fel nagy örömre! ma született, Aki után a föld epedett. Mária karján égi a fény, Isteni Kisded Szűznek ölén. Egyszerű pásztor, jöjj közelebb, Nézd csak örömmel Istenedet. Nem ragyogó fény közt nyugoszik, Bársonyos ágya nincs neki itt. Csak ez a szalma, koldusi hely, Rá meleget a marha lehel. Egyszerű pásztor, térdeden állj! Mert ez az … Olvass tovább