Siklós József – A legnagyobb

Úton ismét… A mester elől halad.Mögötte a tizenkettő elmarad. Vitatkoznak: Bizonyíték ki se fogy…Dönteni kell: ki köztük a legnagyobb! – Én gyógyítottam a legtöbb beteget!– Az én imám nyitja tágra az eget! – Prédikálok, s megtérnek a bűnösök!– Hatalommal űzöm ki az ördögöt!Sok nyomós érv itt keményen összecsap,S a Mester egy kis gyermeket ölbekap, Felemeli … Olvass tovább

Csoóri Sándor – Kérő, baráti szavak a Láthatatlan Személyhez

Mielőtt elveszítenél, Uram,s agyagos földdel végleg betakarnál,keress nekem egy áldott, szép napot,reggeltől estig tartó szép napot:a harag hálószobáiból csalogass ki pünkösdi mezőidre,a hazug játékok s a megszokott vérengzésekszínhelyéről bogáncsok közé,fáradtságom az égbolt árkaiban hadd csobogjons ne egyek húst – egyek vadsóskát aznap,egyek cseresznyét, levegőts doboljanak a madarak újra fekete fakérgeken,dobhártyám örülni akar,szemem a lepecsételt fácántojásokon … Olvass tovább

Túrmezei Erzsébet – Teljes öröm van nálad!

Zsoltárok 16:11 Hányszor hullt a szívemregyermekek mosolya:virágok fehér szirmamájus szellőjiben.Én visszamosolyogtam,de bús volt a szívemés szomorú maradtam…És szomorú maradtam.Ha rengő bölcső mellettédesanya mosolygott,valami szelíd, boldog,édes érzés fogott el,mint bimbók hasadásán,mint rügyek fakadásán…Csak sugársuhanássötét árnyak között.Titkos bánat födöttés szomorú maradtam…És szomorú maradtam.Valaki a neved mondta,valaki rólad beszélt,Úr Jézus, és mosolygott.Lényéből és szavábóltiszta sugárzás, boldog,szelíd fényesség áradt.Megremegett … Olvass tovább

Fehér Ferenc – Mindazoknak

Mindazoknak, akik vállukra emelték ezt az évet is:a belegörnyedőknek, a roskadozóknak,a mások gondolatába belehalóknak…Mindazoknak, akik hívő cselekvéstelenek közötttagadtak, de cselekedtek;a kezet szorító megbékíthetetleneknek,álmatlanok között koránkelőknek…Mindazoknak, akik mehettek volna,s mégis itthon maradtak;akik egy-egy vércsöppetéletünkbe falaztak –perzsaszőnyegek fölött isa hűséges falaknak…Mindazoknak, akik csak adtak, adtak,s ünnepléseinkből kimaradtak –a malomkő őrlésű agyaknak,a világunkat cipelő sok-sok ingatagnak…Mindazoknak a roskadozóknak,akik … Olvass tovább

Áprily Lajos – Az én csodám

Szeretnék Krisztus lenni egy napig.Ha nem egy napig, egy pillanatig. Csak ennyit, míg a kezem ennyit int:Kelj fel a mélyből, hegyre menj megint. Levenném melledről a sziklasúlyt,mely vad korunkból rád zuhogva hullt. Fáradt pilládat megérinteném,s gyötört szemedből megszöknék a rém. Takarodnának gondok és romok,menekülnének régi démonok. Megölelném a kín-örvény felettmaga-mélyébe szédült lelkedet. Csodatevésem sűrű delejétpazarló … Olvass tovább

Áprily Lajos – Találkozás

Kökényvirágos Őrhegyenúgy szállt le, mint az álom.Ballagtam búsan, csöndesenhomályos esti tájon. Az arcán nem volt alkonyat,csak hívó, szent nemesség,és szólt: „Kövess. A holtakata holtak hadd temessék.” „Mester – feleltem -, értelek,te holtra nem haragszol,de lobbanó tekintetedmost életet parancsol. S az élet mély, mély és csodás,ha azt te prédikálod,és mégis, Mester, megbocsáss,ha kúsza szívvel állok. A … Olvass tovább

Túrmezei Erzsébet – Most más madár dalol

Mióta Jézus Krisztus velem jár,elhallgatott a fekete madár,mely minden év után azt sírta: Kár! Végig az úton, tűnő évekenazóta más madár dalol nekem.Erőm újul a csengő éneken. Ha hervad a százvirágú tavasz,arról dalol, hogy Jézus ugyanaz,akár virág nyit, akár tél havaz. Ha évek után évek tűnnek el,és egyre sebesebben szállnak el,– az örök ifjúságról énekel. … Olvass tovább

Bódás János – Hol van az Isten?

Felettünk a föld légköre,feljebb a sztratoszféra,azon túl a bolygók öve,az ember büszke célja.Tovább az űr, a csillagok,fényévek távolában,hol milliónyi nap ragyogs millió új világ van,születő, szétbomló világ,roppant magasság, mélység,s azon túl semmi?… csak a tág,mély, félelmes sötétség,mit se hang, se fény át nem üt?…S az Isten?… hol van?…… … … … … Mindenütt!!

Reményik Sándor – A kereszt fogantatása

A Szentlélek nagy fergeteg-köpenybenA Libanonra szállott.A Libanon csúcsán egy cédrus állott.Törzse obeliszk, feje korona.A Szentlélek ráharsogott: Te fa!Máriától, a Szűztõl most jövök,Csirázik immár az Isten fia,És áldott õ az asszonyok között.Most rajtad a sor: im, vihar-kezemmelMegáldalak: légy terhes a kereszttel!Légy te is áldott minden fák között,Érezd, hogy nõ benned a feszület, Éveid: a Megváltó évei,Míg … Olvass tovább

Reményik Sándor – Halotti beszéd a hulló leveleknek

Látjátok feleim, hogy mik vagyunk?Bizony bíbor és bronz és aranyÉs örökkévaló szent szépség vagyunk.Ahogy halódunk, hullunk nesztelen:Bizony, e világ dőre, esztelenPompájánál nagyobb pompa vagyunk.Nem történhetik velünk semmi sem,Mi megronthatná szép, igaz-magunk.Míg a fán vagyunk: napban ragyogunkS ha alászállunk: vár a hűs avar,Testvér-levél testvér-lombot takar,Ott is otthon vagyunk.Ha megkeményedünk és megfagyunk:Zuzmara csillog rajtunk: hermelin.Bíbor után a … Olvass tovább