Radnóti Miklós – Himnusz a békéről

Te tünde fény! futó reménység vagy te,forgó századoknak ritka éke:zengő szavakkal s egyre lelkesebbenszóltam hozzád könnyüléptü béke!Szólnék most ujra, merre vagy? hovátüntél e télből, mely rólad papols acélt fen szívek ellen, – ellened!A szőllőszemben alszik így a borahogy te most mibennünk rejtezel.Pattanj ki hát! egy régesrégi képkisért a dalló száju boldogokról;de jaj, tudunk-e énekelni még?Ó, … Olvass tovább

Radnóti Miklós – Nem tudhatom…

Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,nekem szülőhazám itt e lángoktól öleltkis ország, messzeringó gyerekkorom világa.Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ágas remélem, testem is majd e földbe süpped el.Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepelegy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom,tudom, hogy merre mennek, kik mennek az uton,s tudom, hogy mit jelenthet egy … Olvass tovább

Radnóti Miklós – Téli napsütés

Az olvadt hó beroskad és szertesündörög, kondérok gőzölögnek, mint bíbor sülttökök. A jégcsap egyre nyúlik, a csöppje már nehéz, egy-egy kis tócsa pattan s szelíden égrenéz. S ott fönn az égi polcon hátrább csuszott a hó, kevés beszédü lettem s ritkán vitatkozó. Ebédre várok-é, vagy talán meg is halok? lélekként szálldosom majd horzsolván éjt s … Olvass tovább

A weboldal használatának folytatásával Ön elfogadja a cookie-k használatát. Felhasználási feltételek és Adatkezelési tájékoztató

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás