Király, ki feltakart piros szíveddel állsz a vérző föld felett, Míg mélye még féligcsitult világrengések forradalmas émelyétől Embertelen görcsökben hánytorog, S lábad körül az összevissza tipratott világmezőn Véresre-rázott emberszív-rögök vonaglanak: Krisztus-Király, Egyetlen álló tiszta Csend a kábító hullámverésben, Egyetlen élő Fény az érthetetlen örvény éjjelében, Krisztus-Király, hozzád jövünk, A mélységből kiáltunk hozzád. Hajolj le hozzánk, … Olvass tovább
(„Rontsátok le a templomot és három nap alatt megépítem azt.” János 2:19) toronnyá karcsúsodott bércek földig hajolt tornyok pillantása mögött véres alázat húzódik lélekbe burkolt kicsi fatemplomok rettegnek az idő lánctalpa alatt félnek a cigarettacsikk sorstól
Uram, ki bennem élsz, örök mementóm,Tudom, tudom, hogy sátraid mi szépek,Tudom, hogy bennük béke s fény az életS hogy testem véred megváltotta templom. Tudom, tudom. Kitárom két karomFeléd, örök fény és szemem, e tört szemReád tekint a gyászban és a ködbenS téged keres sírón, félig vakon! Uram, de tagjaim törvénye mást vallÉs néha, tavasz táján, … Olvass tovább
Mikor a bűntől meggyötörten A lelkem terheket hordozott Egyszer csak könnyebb lett a lelkem Valaki értem imádkozott. Valaki értem imádkozott, Talán apám, anyám régen? Talán más is, aki szeret. Jó barátom vagy testvérem? Én nem tudom, de áldom Istent, Ki nékem megváltást hozott, És azt, aki értem csak Egyszer is imádkozott.
Tömeggel követeltem: feszítsd meg! barna szempár reámnézett: szeretlek, Két kezedbe én vertem be a szeget, fájó szempár reám nézett: szeretlek. Fejed nádpálcával vertem: lehetett, könnyes szempár reámnézett: szeretlek, Gúnyként melléd feszültem a keresztre, kegyes szempár reám nézett: szeretlek. Megnyílt az égbolt és a föld is vele, húzott a pokol szürke ólomkeze. Zuhantam, s Te hívás … Olvass tovább
talán, ha még egyszer,nem pedig újra,talán, ha rátérekarra az útra,talán, ha megfogomkezét a mának,talán, a túlpartonengem is várnak, talán, ha szeretem kit gyűlölni kéne,talán, ha nem nyomasztönmagam léte,talán, ha rám köszönújra a hitem,talán még nem mond lerólam az Isten…
Szelíd gyermek, mért késztetsz, hogy megálljak,Felém mért nyújtod nyájasan kezed? Szívem, mely mindig későn érkezett, Szelíd gyermek, lásd, lomha, furcsa, bágyadt. Leomlanék csókolni jászolágyad Mint ki mirhát hoz, s kit csillag vezet, De lásd, a mirha s csillag elveszett, És eltemettem minden drága vágyat. Álomsereg víg Fáraója voltam, S szép katonáim zengő csodasorban Vittem dőrén, … Olvass tovább
A kertben áll.Bús. Széteső.Belepi burján,mossa eső. A szitálólassú cseppekorrahegyérőllecsepegnek. Az embereknekKrisztust adott.Az emberek köztelhagyatott.
Csodákat próbáltam:arannyal, ezüsttelhivtam a népeket,jöjjenek énhozzám!Hiába, hiába,az arany nem kellett,az ezüst nem kellett,nem jöttek énhozzám. Elmondtam napontatíz hegyibeszédet,gyönyörü szavakat,igéző szavakat,hiába, hiába:egy fül sem fülelte,egy szív sem szíveltea hegyibeszédet. Tüzet is akartamrakni az erdőben:nyulacska ne fázzék,őzike ne fázzék, –hiába, hiába!Gyujtófám kilobbantés a tűz nem akartgyúlni az erdőben. …S egyszer csak maguktólgyűlnek az emberek,együgyű szavamtólsírásra fakadnak,ránéznem alig … Olvass tovább
Uram, olyan egyforma minden szolgád És oly egyforma minden templomod, S olyan mindegy, hogy a toronycsúcsokra Keresztet tűznek-e vagy csillagot. Uram, én békén hagylak az imámmal, De Te se kívánj szívemtől semmit, Vagyok kopott kőtábla, jaj sok zápor Mosta le rólam a Te törvényeid. Uram, teremtők vagyunk mind a ketten, Amily igaz, hogy a lelkem … Olvass tovább