Fórián Andrea – Megtérés

Tömeggel követeltem: feszítsd meg! barna szempár reámnézett: szeretlek, Két kezedbe én vertem be a szeget, fájó szempár reám nézett: szeretlek. Fejed nádpálcával vertem: lehetett, könnyes szempár reámnézett: szeretlek, Gúnyként melléd feszültem a keresztre, kegyes szempár reám nézett: szeretlek. Megnyílt az égbolt és a föld is vele, húzott a pokol szürke ólomkeze. Zuhantam, s Te hívás … Olvass tovább

A weboldal használatának folytatásával Ön elfogadja a cookie-k használatát. Felhasználási feltételek és Adatkezelési tájékoztató

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás