admin Hajszálnál finomabb fonál a szomorúság. Ha harmatosan rácsillog a nap, szivárványszínű. A házunk előtti öreg akáctól a sarkcsillagig, onnan a holdig szőttem a hálót e sejtelem-fonalakból. Éjszaka gyémánt, nappal ezüst, harmata: könny, – villámra, viharra mozdulatlan, de lengeti sóhaj. S én gunnyasztok a háló közepén, éjféli szürke pók s úgy várok lakomára keringő kóbor lelkeket. … Olvass tovább
Kinek porszem, mi nékünk egy világ,S egy rebbenés határa az időnek:Ki, a mi ember-agyban míriád,Nem olvasod, mert semmiség előtted:Ki búborék gyanánt elfújhatod,Mit összehordtak népek, századok:Minden füszálban érezlek; de elmémNem bír felfogni, megnevezni nyelvén. Kit megtagad a léha kétkedő,Te adtál, ismeretlen ismerős Te,Te földi szóval nem nevezhető,Szivünkbe álmot, eszmét agyvelőnkbe.Magát tagadja meg, ki megtagad,Mint a napot, … Olvass tovább
Uram te látod kezem üres nincs benne semmi mi a másé de marokkal szorítom ígéreted a reményt míg arcomba vágja minden jöttment légáram szelekbe takarózó és szárnyain utazó kóbor pelyheit Nagyon tetszik, megosztom! Olvass hasonló verseket:
Vén juh az ősz, kolompja egyre halkabb,gyapja gubancos gizgazzal tele,mételyes szemmel baktata hegyről lefele. Hátába keni vérét az égalja;és már senki se tudja, hogya sáros holdat hozza-e két kajlaszarva közt vagy a vizenyős napot. 1965 Nagyon tetszik, megosztom másokkal is!
A föld kérge alattforrong már valami:bökdösik a csírákapró szuronyai. A hajszál-csövekbena nedv magasba hágs fellobbannak, mint zöldszökőkutak, a fák. Dal, rím te is szívemkemény kérgét zúzd széts szökj fel szivárványos,zengő szökőkútként. Istent dicséri aföld virággal, lombbal,hadd dicsérjem én isboldogan, dalommal.
Uram Te vagy, a Kezdet s Te vagy a Vég,középpont, a lét kiinduló pontja,Teremtő és fenntartó egy személyben,a világ sorsának irányítója. Emberi büszkeség a válság oka,ha önmagát helyezi középpontba.Saját sorsát önmaga irányítja,Isten igazát, s tán létét tagadva. Sötétet a fénytől, Te választod el,és mi jó, mi rossz, Uram Te döntöd el.Nem az a bölcs, aki … Olvass tovább
Fehér szobánkban napsugarak járnak.Kék őszi ég, nincs rajt egy kósza felleg.Szívemben boldog, halk dallamok kelnek:Hiszek a szeretetben. Valamit kérve kértem, várva vártam,s úgy tusakodtam a keserű „nem”-mel.Most bízom, s várok békén, türelemmel.Hiszek a szeretetben. Tudom, hogy enyém. És tudom: a létemszétosztogatni édes kötelesség!Hogy mások is ujjongva hirdethessék:Hiszek a szeretetben.
Minden gondotokat őreá vessétek” 1 Pét 5,7.“Minden lehetséges a hívőnek” Mk 9,23“Mindenre van erőm a Krisztusban” Fil 3,20“Mindenért hálát adjatok” Ef 5,20 Minden gondomat rád vethetem.Nem csak az apró-cseprő gondokat,a nagyobbakat is.Nem csak a nagyokat, nehezeket,a legkisebbeket is!Mert a minden, az minden! És minden lehetséges, ha hiszek.Lehetetlen, megoldhatatlan,Elérhetetlen nincsen!Mert a minden, az minden! És Tebenned mindenre van erőm.Mindenre, sokra, … Olvass tovább
Oda viszi népét immár negyven éve. De nem csak előre, visszafelé is néz, És édes megnyugvás tölti el szívét, Mert bárhová tekint, mindig csak azt látja, Hogy az Úristen volt Izráelnek Atyja. Ő hozta át népét a Vörös Tengeren, Ő állt bosszút értük sok ezer emberen. Tűzoszlop és felhő nem őtőle szállott? S viharokban mindig … Olvass tovább
Hunyd be a szemedet a dombtetőn. Megindulsz lassan az űrben, a kék levegőben, az őszi lombok hervadt szagában. Előbb csöndes úszással, lengéssel jobbra-balra, aztán szédületes gyorsasággal, káprázatos ívben messzire lendülsz, titokzatos szálak tartanak, azokon himbálózol édesen, fájón, rettenetesen. És delet kongat a falu harangja, és minden kondulással egyre biztosabban érzed, hogy te vagy a harang … Olvass tovább