admin Megüzentem a porkolábnak éjjel,Mikor nyögtek az álmatlan rabokS halk éji nesszel csikordult a zár:Vigyázz, lator, én még szabad vagyok! Én még szabad vagyok,És a lelkemben vihar tombol, vágtat,Olyan vihar, hogyha majd elbocsátom.Gyökerestől csavarja ki a fákat! Én még szabad vagyokÉs a rabokra nézek közbe-közbeS a tarsolyomban villámokat őrzökÉs orkánokat tartok lekötözve. Én még szabad vagyokÉs … Olvass tovább
„Megtértem” – mondod halkan, énhittel bólintom rá az áment.Itt járt, lelkedhez ért a Szél,ki tudja, honnan jött, s hová ment. *** „Hát megtértem apám…”– Ha te tudnád ebben a részed,így szólnál szelíden, meg-megakadva, fiam: „Megragadott az az Úr, AKI van,AKIRŐL te beszéltél,AKI elől a szíveméveken át menekült”. Nagyon tetszik, megosztom! Olvass hasonló verseket:
Keményen nem beszéltem senkivel,És szigorún sem szólottam soha.Nem háborított fel a vétkes vétkeS nem ingerelt az ostoba.És legkevésbbé az ügyefogyott,Aki két balkézzel és két ballábbalCsak csetlik-botlik a világon által.Magamba néztem, s láttam magamat,S tudtam, hogy minden elrendeltetés,S csak mondvacsinált szó az akarat.Alárendeltje senkinek se voltam,És én sem parancsoltam senkinek,S legrosszabb lettem volna nevelőnek,Mert semmi nevelésben … Olvass tovább
Fáradtságom adom az esti árnynak,Színeimet vissza a szivárványnak. Megnyugvásom a tiszta, csöndes égnek,Mosolygásom az őszi verőfénynek. Sok sötét titkom rábízom a szélre,Semmit se várva és semmit se kérve. Kik üldöztek át tüskén, vad bozóton:Kétségeim az örvényekbe szórom. A holtom után ne keressetek,Leszek sehol – és mindenütt leszek. Nagyon tetszik, megosztom! Olvass hasonló verseket:
„Hol hit, ott szeretet’’Falon függ a szobában,szép, aranyos keretben,még mindig annyi házban!Ám a család veszettenlobog a gyűlöletben,morzsolódik a gondban… Szép az a Házi áldás,kár, hogy csak a falon van!
Templomba tévedtem s a félhomálybanMegálltam, búban elmerülve mélyen,Hol a zsidók királya haloványan,Bágyadt szemekkel halni készül épen. Megtört kedélylyel, búsan, létunottan,Magamba szállva révedeztem ottan –S egy gondolattól nem volt pihenésem:Boldog, ki túl vagy földi szenvedésen. Istenhalálra vágyó ördögök,Hitvány cselédség, mely megköpködött;Judási csók, főd véres koronája,Az igazságnak kézmosó birája,Kereszthalál! Az áldozat betelt.Van-e megváltás? Szívem nem felelt. Orgona … Olvass tovább
Be nem szegett, fehér mező. Felette fekete éjszaka. Csend énekli az Ite Missát. Nem hallgatja csak a Csend maga. Krisztus sírjába visszasurrant. Most nem őrizték katonák, és leomlott Antikrisztus is. Kék jégbe fagytak vad viták. Nem dőlt el, ki volt igazi, nem dőlt el, mit volt érdemes. Mint lecsukott fehér pilla, nyílik fel a hold … Olvass tovább
Gondviselő édesapám Öt és fél évig volt csupán. Sorsom gazdátlan nem maradt: Mert Reád bízta gondomat. Kisöcsém is hajnalkorán Rebbent átal e föld porán, S Te lettél, kis Jézus, nekem Öcsém, pajtásom, gyermekem. Bátyám, a hű Isten-cseléd, Ő is korán elment Eléd, Helyette úgy lettem kezes Hozzád Uram, hogy elvezess. Életem tavaszát, nyarát Kísérte egy-két … Olvass tovább
Si fractus illabatur orbis – Világunk hogyha megroppant körül, Ha földredördült az utolsó bástya: Vaksággal rajtam Ég, ne könyörülj. Szemem a szörnyűt szemtől-szembe lássa. Siket halállal rajtam meg ne ess, Se kínfelejtő tompa ájulással: Minden jajjokkal a fülembe mess, Szúrj szíven minden sikoly-tőrszúrással. Tágítsd szemein, míg ízről-ízre lát. Megszázszorozva minden szörnyű látást. Tépd óriásra szívem … Olvass tovább
Lelkünket, mint a fényt az este, az ég magához visszavonja. Hanyatló árnyék hull a rögre: a testünk porrá lesz a porba’. Utánunk másik nemzedék jön. Mi lesz szerelme, álma, útja? Eltéved-e a rengetegben, nyomunkat hogyha szél befújja? Én nem tudom, de lelkemet, mint élő tükröt, a fénybe tartom, hogy ISTENÜNK örök derűjét sugározza fiúnkra arcom. … Olvass tovább