A föld kérge alatt
forrong már valami:
bökdösik a csírák
apró szuronyai.
A hajszál-csövekben
a nedv magasba hág
s fellobbannak, mint zöld
szökőkutak, a fák.
Dal, rím te is szívem
kemény kérgét zúzd szét
s szökj fel szivárványos,
zengő szökőkútként.
Istent dicséri a
föld virággal, lombbal,
hadd dicsérjem én is
boldogan, dalommal.
Nagyon tetszik, követlek máshol is: