Túrmezei Erzsébet – Hiszek a szeretetben

Fehér szobánkban napsugarak járnak.
Kék őszi ég, nincs rajt egy kósza felleg.
Szívemben boldog, halk dallamok kelnek:
Hiszek a szeretetben.

Valamit kérve kértem, várva vártam,
s úgy tusakodtam a keserű „nem”-mel.
Most bízom, s várok békén, türelemmel.
Hiszek a szeretetben.

Tudom, hogy enyém. És tudom: a létem
szétosztogatni édes kötelesség!
Hogy mások is ujjongva hirdethessék:
Hiszek a szeretetben.

Több vers Túrmezei Erzsébet tollából →