Gerzsenyi Sándor – Mózes halála

Oda viszi népét immár negyven éve.
De nem csak előre, visszafelé is néz,
És édes megnyugvás tölti el szívét,
Mert bárhová tekint, mindig csak azt látja,
Hogy az Úristen volt Izráelnek Atyja.
Ő hozta át népét a Vörös Tengeren,
Ő állt bosszút értük sok ezer emberen.
Tűzoszlop és felhő nem őtőle szállott?
S viharokban mindig oldalukra állott.
Éheztek? – Megnyílt az egek csatornája
És hulltak a fürjek, szállt a menny mannája.
Sziklából vizet csalt szomjazóknak elő;
Száz csatában Ő volt karjukban az erő.
Bár orcáját gyakran megszomorították,
Mégis ideértek. A megígért ország
Itt van már előttük, oda lehet menni,
S mire oly hőn vágytak, birtokukba venni.
Áll Mózes a hegyen, múltba visszanézve,
De előre mutat Kánaán földére,
S csak ez egy szót súgja, mindent megköszönve:
Istenem… Istenem.. S leomlik a földre.

A weboldal használatának folytatásával Ön elfogadja a cookie-k használatát. Felhasználási feltételek és Adatkezelési tájékoztató

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás