admin Sustorgó víz-szirmú rózsák buzogva nyílanak itt. Mérges, dús sárga növények rejtenek el valakit, ki a mély völgyekben mindegyre járkál, alszik zöldkristály hidak alatt, ujjára villogó pillangók szállnak, ujjával fog kicsi kék halakat, űzi a dombon a fellegek árnyát, ballag a hangyák halma körül, aranyfüst-muzsikát hallgat a fákból s zöngeti, zümmögi halkan. Örül. Megy, megy, vándorol. … Olvass tovább
Hulló levéllel besöpörte Az őszi szél az útakat. Mint a ligetnek üde zöldje, Minden mulandó, hervatag. Az ember visszatér a porba; A hű szivektől elszakad. Örök válás, bucsú a sorsa; Mind elmulik az ég alatt. A forró szív kihül, s ha végre A multak sírjává leszen: Az emlék reszkető kezével Gyujt neki mécsest csöndesen. Mert … Olvass tovább
Minden göröngyből virág ütközik, kék az éjszaka és arany. Ifjú vagyok és megyek vidáman, tisztán a hullócsillagok alatt. Olyan egyszerű minden, olyan felszabadítón, könnyen egyszerű: Holnap kiválasztok egy aranyhajú szüzet és azt mondom: Jer velem! Holnap fehér abrosz mellett ülök s piros alma, sárga körte koppan a veranda tetejére s aranybort iszom ezüst-pohárból. Fiam is … Olvass tovább
Mért búslakodnám? Annak örülök, amit az Isten lenni adott. Hogy széles mezőkön száz sugár sürög, s én látom a színt, a fényt, a napot. Hallom a hangot, mit százezer madaracska csicsereg boldogan, csókra csalogatva. Érzem a barna föld részegítő illatát, s hogy idegeimen az élet csap át. Karomat kitárom, féktelenül fütyülök, vidáman vallom: íme, vagyok! … Olvass tovább
Egy életen át folyton távolodnak,huncut, parányi léptekkel elébb,sokszor léptük, útjuk, vágyuk egyre hosszabb. Érzékeikbe gyűjtve messze viszneksok-sok meleg színt, mint hamubasűltemlékpogácsát, hazai derűt…Más illatokkal, színekkel telik meg mégis a szívük, és lassanként lekoptatróluk idő, kor sok-sok otthonit,szeretetük is részvétté kopik,s egy életen át folyton távolodnak… Nagyon tetszik, megosztom!
Az út mentén, a faluvégen Ott állt a Megváltó keresztje. Két durva fából hevenyében Valami ájtatos szegezte. Esőbe, hóba korhadt fája, Nap égeti, vihar veri, Irombán van kivésve rája A négy betű: I. N. R. I. Kíváncsi gyermek – hányszor álltam Az egyszerű kereszt előtt, Gyermekszívvel hogy megcsodáltam A megfeszített szenvedőt. Tövisein is úgy szerettem … Olvass tovább
Hallom, Uram: sírás az élet, A könyű omlik csak patakban; A fény az árnyban semmivé lett, Jelentsd magad hát, Láthatatlan! Hallom, Uram, a sírók átkait, Panaszló vád zúdít feléd vihart, Hallom, Uram! Óh, csak imára itt, Imára Hozzád, már nem nyílik ajk. Sopánkodik és sir az utca, Téged tagad, kit elmerített. S ki föltevé, hogy … Olvass tovább
Ez a nap úgy ment el felettem Uram, hogy semmi jót se tettem. Jó szavakkal adós maradtam, szegénynek, koldusnak nem adtam, nem mentem el oda, hol vártak vergődő, törött lelki szárnyak, s annak, ki jött bűntől űzötten, szívén talán sebet ütöttem gúnnyal, közönnyel. Bocsásd meg Uram, hogy napom meddőn tovább suhan. Rossz mécs voltam – … Olvass tovább
„Ő így válaszolt: „Az az ember, akit Jézusnak hívnak, sarat csinált, megkente a szemeimet, és azt mondta nekem: Menj a Siloámhoz, és mosakodj meg. Elmentem tehát, megmosakodtam, és most látok.” (János 9:11) Előttem van, de mégsem láthatomArcához szemem nem tapaszthatomLégbe vesznek álmaimHozzá vezetnek vágyaimLégüres térben lebegekSúlytalanul karjában remegekÉrzem a kegyelem behatárolhatatlan jelenlététA vér parttalan hullámverésétFekete … Olvass tovább
Ha csendben lennél… Lenne rá okod,tán felfigyelnél, mint a pásztorok.Ők hallottak és láttak, mert lehetaz éjszakában angyalénekethallani, csak a lélek csendje kellhozzá, mikor nem ember énekel,mikor felülről jön az üzenet,mikor VALAKI nyitja füledet,s az Ég, a Föld, a LÉLEK, az anyagbeszélni kezd mind, vagy visszhangot ad.Ha csendben lennél, szinte hallanáda molekulák termikus zaját,sőt hallanád – … Olvass tovább