Mért búslakodnám? Annak örülök,
amit az Isten lenni adott.
Hogy széles mezőkön száz sugár sürög,
s én látom a színt, a fényt, a napot.
Hallom a hangot, mit százezer madaracska
csicsereg boldogan, csókra csalogatva.
Érzem a barna föld részegítő illatát,
s hogy idegeimen az élet csap át.
Karomat kitárom, féktelenül fütyülök,
vidáman vallom: íme, vagyok!
Mért búslakodnám? Annak örülök,
amit az Isten lenni adott.