Kortárs és klasszikus magyar költők versei között bátran lehet szörfözni!
Ha egy zajos nap után nem találsz vissza lelki békédhez, csak olvass el egy szeretet verset, és érezni fogod, ahogy a gondolatok és érzelmek letisztulnak elmédben és lelkedben.
Tulajdonképpen az egyik legnemesebb tevékenység a versekkel foglalkozni, és én személy szerint kitüntetettnek érzem magam, hogy kortárs és klasszikus magyar költők verseiben merülhetek el. Nap mint nap.
Nagyon sokszor előveszek egy rég olvasott verset, és magam is elmosolyodom azon, hogy „hogyan is feledkezhettem meg róla”, amikor milyen kedves, lélekemelő vagy olykor szíven ütő gondolatok vannak benne.
Nem szeretnék sem alacsony, sem magas röptű elemzésekbe belemenni.
Tudjuk jól, hogy a mai zavaros, labirintusokkal teli világunkban nehéz eldönteni, mi az értékteremtő tett. Melyek azok a szavak, gondolatok, amelyekre szépirodalomként tekinthetünk.
Ma mindenki lehet író, költő, bárki megjelentethet könyvet, kötetet minden kontroll nélkül. Ma a média sem azokat a kortárs irodalmi alkotásokat veszi előtérbe, amelyek megkérdőjelezhetetlen értéket hordoznak, hanem azokat, amelyekből nagyobb nézettséget, vagy több kattintást, lájkot remél.
Így nem csoda, ha a versekre, irodalomra szomjazó közönség sem tudja eldönteni, hogy a „trendi” az vajon értékes-e?
A minden korlátot, jó ízlést, etikai normákat felrúgó írásokra hogyan tekintsünk? Egyáltalán a szabályok felrúgása egyediséggel ruházza-e fel az irodalminak kikáltott alkotást?
Hiszem, még az irodalom kritikusoknak is feladja a leckét, jól választani. Mert, a merő szubjektivitás világát éljük, ahol sok esetben „értékké lesz az értéktelen.”
A „klasszikus” jelző pedig nem a régi, iránymutató értékeket jelöli, hanem elavultságot, ósdiságot, ahogyan nemrég a komoly zenével kapcsolatban jelentették ki, hogy ideje „kivonni a forgalomból.”
Úgy gondolom, és remélem vannak még páran, akik mindezt a gondolatot támogatják, hogy tökéletesen megférnek a 21. század robaja mellett a magyar költők klasszikus versei.
Sőt! Sok esetben úgy írtak le több évtizede egy-egy gondolatot, hogy azok a mai világunk problémájára is tökéletesen ráilleszthetők.
Éppen ezért a napi vers olvasás kitűnő gondolatébresztő, akkor is, ha még mindig szüntelenül keresel valami megnyugvást, de akkor is, ha már rég megtaláltad az utad, mert a cél közös!
A magyar klasszikus költők istenes versei életről, barátságról, hitről, kegyelemről, áldásról, szeretetről, hazáról szólnak!
A versek a szeretetről olyan csodálatos harmónián keresztül szólítanak meg, amit egy szóval úgyis nevezhetünk: magyar nyelv!
Szokj rá a rendszeres versolvasásra! Ha nem csak online, hanem kézzel fogható istenes verseket is szívesen olvasnál, rendelj verskötetet, mert a könyvnek mind a mai napig él a különleges varázsa: kattints.
Megszületett Isten Fia,világra hozta Mária,kire leszállt a Magasságos,Aludt a város. Szűz szült, csillag kelt, ég kinyílt,Angyalok hoztak égi hírt :legyen Istennek dicsősége,s a Földön Béke!… Míly titok ez! Mint szép mese!Meg se értheti senki se,akinek alszik még a lelke,legyint nevetve. De én szívemre hallgatok,nekem boldogság e titok,s halálig vallja szám, szívem:—én elhiszem! Hiszem, mert ez … Olvass tovább
Még erő felett kapaszkodomminden szalmaszálba,ami marasztal, visszaránt,ebbe a valótlan világba,de ha egyszer nem tart már megegy szalmaszál sem,itt kell, hogy hagyjalakföldi kedvesem Nem tudom az utam, hová is vezet,merre futnak velem a csillagszekerek,de azt tudom, addig várok rád,míg meg nem látom árnyéktestedfényes vonalát S te szállsz-e velemfelhőszárnyú, égi lovasom,ha angyalsereg lágy hangja szól, -itt az … Olvass tovább
Nem az fáj, hogy elillannak a gyorsan futó évek,és arcomra az időráncok mély rovátkát vésnek,inkább az a tudat fáj, és az nyomaszt itt benn,hogy nem tudom mi vár rám az égben odafent. Nem tudom, mert eddig még nem jött olyan vissza,aki a fényes égi utat már be-bebarangolta,s aki biztos hittel állíthatná, hogy van olyan világ,ahol … Olvass tovább
Minden ádvent kegyelem:Vétkem jóvá tehetem. Minden ádvent vigalom:Isten Úr a viharon! Minden ádvent érkezés:Átölel egy drága kéz! Minden ádvent alkalom:Győzhetsz saját magadon! Minden ádvent ítélet:Így kellene s így élek! Minden ádvent remegés:Isten felé epedés! Minden ádvent ima is:Uram, fogadj be ma is! Minden ádvent szeretet:Betlehembe vezetett,Köszönd meg hát a csodát:A világ karácsonyát!
Nagyobb kincs a földönNincs a szeretetnél.Örülj ha valahaValami jót tettél. Ha csak egy könnyet ésEgyszer letörültél,Édesebb öröm azMinden más örömnél. Mikor rá sem gondolsz,Mikor nem is várnád:Isten két kezébőlEzer áldás száll rád. Hogy nyoma ne vesszen,Hogy ne legyen vége:Beírja az IstenCsillagos könyvébe.
Csillagvilágos téli este van,Családi körben ülök boldogan.Téli szél szárnyán jött az üzenet:Rongyos viskóban Jézus született –Karácsony éjjelén. Szent Bibliámból pár sort olvasok,Szobánkban a múlt emléke ragyog…Gyermekszemekben örömkönny fakadA gyertyafényes fenyôág alatt –Karácsony éjjelén. Márványos, tiszta, hideg éjszaka,Leszáll az álom édes angyala.Kis fiaimnak nyugágya felettJó anyukájuk susog éneket –Karácsony éjjelén. “Isten: szeretet, váltságot szerzett…”Sokáig hallom ezt … Olvass tovább
Felnézek az égre minden áldott este,Keresem az Istent, mert beszédünk lenne.Nehéz szívvel várok csöndben a soromra,Tudom odafönn is rengeteg a dolga.És csak halkan mondom az ég csillagának;Szólhatna egy jó szót az Úr angyalának,Hogy a Jó Istennek súgja oda csendben :Uram ! A világgal valami nincs rendben!Hallgassa meg imám, más kérésem nincsen,Segítsen mi rajtunk, hiszen Ő … Olvass tovább
Nem volt ilyen szobám soha:Alacsony kis padlásszoba,De szeme égigérő hegyre nézS a hegy viszont az ő szemébe.Benne nehány bútordarab,Oly durván összerótt, –De visszadobnék minden földi jót,Ha ezért kínálnák cserébe. Ez az én remeteszobácskám.Körül a falon fenyő, páfrány,És vadvirág az asztalon.Szeretteim a nagyvilágban,Látjátok: én most itt lakom. Az ablakokon zöld zsalu van:Nehéz, zöld pilla a szemen,De … Olvass tovább
Halványpiros hegyi virágÖleli lábát a keresztnek.Távolról a sötét fenyők:Titoktudó konok erőkFeléje gyökeret eresztnek.És ölelik a föld alatt.Így rejtik el imádatuk. Olyan szép itt és oly szabad!Alatta kanyarog az útÉs még mélyebben a patak.Szent arcán kín – s örök remény.A zúgó vízbe letekint, –S mosolyg a vad patak dühén.
A borbereki templom falára írom Fölötte égig ér a szirt.Olyan törékeny, oly kicsi.Harangja elhaló szavátEzer gúnyos harangvirágAz erdőn túlcsilingeli. Fenn Isten jár a csúcsokon.Amerre fényben elhalad:Testőrei: dárdás fenyőkÁllnak titáni sorfalat,A szirt felett, s az ég alatt. Dördül az ormok orgonája,Az Ünőkőre ború száll.A mérhetetlen szikladómbanA kis fatemplom félve áll.Belőle félve száll az ének,A dícséret a … Olvass tovább