Kortárs és klasszikus magyar költők versei között bátran lehet szörfözni!
Ha egy zajos nap után nem találsz vissza lelki békédhez, csak olvass el egy szeretet verset, és érezni fogod, ahogy a gondolatok és érzelmek letisztulnak elmédben és lelkedben.
Tulajdonképpen az egyik legnemesebb tevékenység a versekkel foglalkozni, és én személy szerint kitüntetettnek érzem magam, hogy kortárs és klasszikus magyar költők verseiben merülhetek el. Nap mint nap.
Nagyon sokszor előveszek egy rég olvasott verset, és magam is elmosolyodom azon, hogy „hogyan is feledkezhettem meg róla”, amikor milyen kedves, lélekemelő vagy olykor szíven ütő gondolatok vannak benne.
Nem szeretnék sem alacsony, sem magas röptű elemzésekbe belemenni.
Tudjuk jól, hogy a mai zavaros, labirintusokkal teli világunkban nehéz eldönteni, mi az értékteremtő tett. Melyek azok a szavak, gondolatok, amelyekre szépirodalomként tekinthetünk.
Ma mindenki lehet író, költő, bárki megjelentethet könyvet, kötetet minden kontroll nélkül. Ma a média sem azokat a kortárs irodalmi alkotásokat veszi előtérbe, amelyek megkérdőjelezhetetlen értéket hordoznak, hanem azokat, amelyekből nagyobb nézettséget, vagy több kattintást, lájkot remél.
Így nem csoda, ha a versekre, irodalomra szomjazó közönség sem tudja eldönteni, hogy a „trendi” az vajon értékes-e?
A minden korlátot, jó ízlést, etikai normákat felrúgó írásokra hogyan tekintsünk? Egyáltalán a szabályok felrúgása egyediséggel ruházza-e fel az irodalminak kikáltott alkotást?
Hiszem, még az irodalom kritikusoknak is feladja a leckét, jól választani. Mert, a merő szubjektivitás világát éljük, ahol sok esetben „értékké lesz az értéktelen.”
A „klasszikus” jelző pedig nem a régi, iránymutató értékeket jelöli, hanem elavultságot, ósdiságot, ahogyan nemrég a komoly zenével kapcsolatban jelentették ki, hogy ideje „kivonni a forgalomból.”
Úgy gondolom, és remélem vannak még páran, akik mindezt a gondolatot támogatják, hogy tökéletesen megférnek a 21. század robaja mellett a magyar költők klasszikus versei.
Sőt! Sok esetben úgy írtak le több évtizede egy-egy gondolatot, hogy azok a mai világunk problémájára is tökéletesen ráilleszthetők.
Éppen ezért a napi vers olvasás kitűnő gondolatébresztő, akkor is, ha még mindig szüntelenül keresel valami megnyugvást, de akkor is, ha már rég megtaláltad az utad, mert a cél közös!
A magyar klasszikus költők istenes versei életről, barátságról, hitről, kegyelemről, áldásról, szeretetről, hazáról szólnak!
A versek a szeretetről olyan csodálatos harmónián keresztül szólítanak meg, amit egy szóval úgyis nevezhetünk: magyar nyelv!
Szokj rá a rendszeres versolvasásra! Ha nem csak online, hanem kézzel fogható istenes verseket is szívesen olvasnál, rendelj verskötetet, mert a könyvnek mind a mai napig él a különleges varázsa: kattints.
Isten ma földre küldte minden sugarát.Az ég sötét, a föld világos.Megjött az Irgalom a kárhozat fiához. A Szabadítót váró népnek szól a dal ma. Megkezdődött a föld megváltó forradalma. Királyi székéből fölkelt a Seregek IsteneÉs Egyszülött Fiában minket ültetett oda. Itt feküszik a szalmán Jehova. Mint hontalan szegény, kinek lakása nincs,Egy istállóba jött ideA mindent … Olvass tovább
Jóságodban Uram sosem kételkedtem,minden új útamra Benned bízva léptem.Büntető kezedet szótalan fogadtams ha örömet adtál, érte hálás voltam, Uram én a bűntől messzire futottam,eddig még, úgy érzem, a Tied maradtam.De ha bánatot adsz, ne bocsásd el kezem,magamban az utam folytatni nem merem. Úgy érzem ma meghalt a Dal és az Öröm,elmúlt életemhez nincsen ma már … Olvass tovább
A hold az égen már magasan fent volt.Arany zenélő óra. Zenélt a szerelmeseknek.De azért halálos csend volt. A csermelyecske, mintha csak álomban, csak éppen ment. Volt.Locsogva csobogott, csörgedezett.De azért halálos csend volt. A nyírfák ragyogtak. Zárdai rend volt.A zenélő óra zenéjére remegve rügyezni kezdtek.De azért halálos csend volt. Egyetlen madár fütyölt. Minden mámortól ment volt.Egy … Olvass tovább
Kihallatszik az ablakon át:buzgón kéri Izráel Pásztorát.Halkan szűrődik, szinte angyali.El nem mondhatom, mily jó hallani!Oly szép az ének – orgona zene,könnyes lesz sok járókelő szeme.Örül a szívem és örül az ég,hogy zeng boldogan három nemzedék.Mert itt a templom nem üres soha,lehet az élet zord és mostoha.Bizony van kín, gond, bánat, rák, halál,de a szív nyugtot … Olvass tovább
Lábam sötétbe’ jár,előlem elsuhana napsugár.Szívemben száz tövis sajog,kitépni nem lehet.Boldogtalan vagyokTenélküled.Ne hagyj magamra, Istenem!Magamban elveszek.Csak egy szót szólj nekem,s újjáleszek!
Emberek az idők jeleit figyeljétek,világ órája lehet, éjfélhez közeleg.Jelek: szökőárak, katasztrófahelyzetek,ne rejtsétek miként strucc, homokba fejetek. Ilyen módon szól hozzánk magasból az Isten,ha szeretet hangját nem hallja meg az ember.Ha gyarló önnön magát képzeli Istennek,mintha ég, föld, s a mindenség ura lenne. Pedig csak porszem, mit fölkap az idő szele,nem mentheti semmi más, csak Isten … Olvass tovább
Alföldön, fákon zúzmara,adventi hajnal zápora,ezüst mezők, ezüst világ…Szobánkban csend és béke van,karácsonyt vár a kisfiam. Ezüst mezők, ezüst világ,ti visszatérő szent csodák,ó, szép adventi hajnalok!Lelkemben halkan zengenekrég elfelejtett énekek. Ó, szép adventi hajnalok,Istent dicsérő angyalok,bús tájon, íme, zeng a szó:az éjszakának vége már,megtartó Krisztus erre jár… Bús tájon íme zeng a szó:Istennel élni volna jóaz … Olvass tovább
Valaki rálehelt a hegyek hó-süvegéres az óriások felujjongtak: végre! Valaki rálépett a folyók jegére,s mikor százezer folyón megroppant a jég,a vizek felharsantak: végre! Valaki elindította délről a darvakat,fecskéket, gólyákat, kakukkokat,hogy idejében érkezzenek az ünnepre. Valaki pacsirtákat nyilazott a magasokba,s azóta csivogva csörgedez, csurran a csupa-likas égből,csivogva csörgedez, csurran a csuda-kék muzsika. Valaki fehérbe, pirosba, sárgába … Olvass tovább
Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,nekem szülőhazám itt e lángoktól öleltkis ország, messzeringó gyerekkorom világa.Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ágas remélem, testem is majd e földbe süpped el.Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepelegy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom,tudom, hogy merre mennek, kik mennek az uton,s tudom, hogy mit jelenthet egy … Olvass tovább
Különös zarándok állott meg előttem,Az esti homályban, az alkonyi ködben.Hosszú haja kuszán omlott a szemébe,Kínos barázdákkal volt fölszántva képeÉs egész alakján valami nagy bánatÁrnyéka borongott, mely szívemre támadtS a részvét forrását megnyitotta bennem.Odalépett hozzám: „Engedj megpihennem!”Nyájas szemmel néztem a sötét emberrel:„ „Ülj le mellém, vándor s mondd el, hova, merre?Merre visz az utad és mióta … Olvass tovább