← Magyar költők versei

Reményik Sándor – Havasi feszület

Halványpiros hegyi virág
Öleli lábát a keresztnek.
Távolról a sötét fenyők:
Titoktudó konok erők
Feléje gyökeret eresztnek.
És ölelik a föld alatt.
Így rejtik el imádatuk.

Olyan szép itt és oly szabad!
Alatta kanyarog az út
És még mélyebben a patak.
Szent arcán kín – s örök remény.
A zúgó vízbe letekint, –
S mosolyg a vad patak dühén.

Szerkesztői ajánlás:Istentiszteletre, áhítatra, keresztény alkalomra ajánlott vers. A vers szerzője: Reményik Sándor. Kapcsolódó témák: Reményik Sándor. Forrás: istenesversek.hu – magyar keresztény versportál, 2015 óta.

Kapcsolódó versek

Magyar költők versei

Arra gondoltam, elutaznék az égbe,Oda, abba a távoli messzeségbe.A mennyország kapuján bekopognék halkan,Hátha lenne valaki, ki segíthetne rajtam.…

Hajdu Sára – Angyal→
 Magyar költők versei

A valóság egyre mélyebbre ássaképzelt reményem,Megátkoz a perc, s itt hagykoldusszegényen.A fájdalom végrendeletet ír,mert haldoklik a sóhaj,Elfedi majd…

Hajdu Sára – Törékeny angyalkönny→
 Ady Istenes versek

Akarok Egy kemény rövidke szó. ebben benne van az egész életem, E szó mögött sok nehéz harc rejtőzik..…

Ady Endre – Akarok→

Kapcsolódó cikkek a Verstől versig blogból

Tetszett? Oszd meg: Megosztom Facebookon ✦ Iratkozz fel a heti versekre →

Powered by
►
Necessary cookies enable essential site features like secure log-ins and consent preference adjustments. They do not store personal data.
None
►
Functional cookies support features like content sharing on social media, collecting feedback, and enabling third-party tools.
None
►
Analytical cookies track visitor interactions, providing insights on metrics like visitor count, bounce rate, and traffic sources.
None
►
Advertisement cookies deliver personalized ads based on your previous visits and analyze the effectiveness of ad campaigns.
None
Powered by