Haraszti Sándor – Zarándok óhaja

Fent sok, sok csillag felett van vágyaim hona. E földi küzdés helyett úgy vágyom én oda. Időzni itt nincs kedvem nyugalmam nem lelem: mert folyton kell sietnem honomba szüntelen. Lakom idegenben bár, de egy kis türelem, S kopottas por-sátorom örökre levetem. E földnek hiú vágya nem csábít engemet: zarándokút botjára teszem már kezemet. Itt nincsen … Olvass tovább

Kárász Izabella – Majd

Tudom, számot is kell majd adnom,Minden megírt, nem írt sorért,Tudott, nem tudott sok-sok bűnért,Ismert, nem ismert sorsokért. Magamért is, és akik lettek,Sorsomhoz kötött lelkekért,Minden sóhajért, ami elszállt,S minden el nem szállt sóhajért. Számot kell adnom minden percért,És azért is, hogy azt hiszem,Hogy csak „majd” kell, hogy számot adjak,Nem most, azonnal, íziben. Igen. Az órák követelnek,Sürgetnek, … Olvass tovább

Vadas József – Álljatok meg a fák előtt…

Ha lerogytok a földre, s úgy érzitek, hogyrátok szakadnak a felhők,Ha hosszú viták meddősége kiegyenesítiagytekervényeiteket,Ha úgy érzitek, hogy nem érdemes dolgozni, tennise önmagatokért, se másokért,Ha úgy érzitek, hogy nem érdemes élni, mert azélet is, a halál is igazságtalan – Akkor álljatok meg a fák előtt és kérdezzétek meg tőlük,hogy hányszor ölelte testüket a fagy,hányszor törte … Olvass tovább

Kárász Izabella – Hitért könyörgök

Így nem könyörgött senki még,Mint én könyörgök a hitért,A nagy hitért, a szent hitért,Amit nem adnék semmiért.Pedig enyém volt valaha,Hittem, hogy eljutok Haza!Az a hit volt a véderőm,Az éltetőm, felemelőm.Az a hit volt az én imám,A csillagom, vak éjszakán.Azt a hitet könyörgöm én,Amitől ifjú lesz a vén,Amitől a halott feláll,És a hitetlen prédikál,Mitől fiúvá lesz … Olvass tovább

Lukátsi Vilma – A szent maradék

Mi ajándékba kaptuk az időtmint az ötezrek azt az öt kenyeret,amiből maradt még tizenkét kosár,miután ők már ettek eleget. Nos úgy-ahogy leéltük életünketegészen eddig a mai napig,örömünkből furcsa döbbenet lesz,mint mikor látni kezdünk valamit,ami eddig is szemünk előtt volt,csak nem akartunk törődni vele,mert az élet végtelennek tűnik,ameddig csupa szín az eleje. …lábunkban nagy futások remegéseorrunkban … Olvass tovább

Babits Mihály – [Mi van veled ember?…]

Mi van veled ember? Nincs már teveledsem apád, az Igazság, sem anyád, a Képzelet. Belépsz az életbe, fejmeghajtón,mint egy hivatalba, a párnás ajtón. Nincs főnök itt, s mégis szigorú hivatalszabja tenni mindenkinek azt amit nem akar. Az Idő, goromba irodaszolga,az üres lapokat elébe tolja. Egymás után, s már készen, rubrikázva.Előre tudod, hogy mit kell írni … Olvass tovább

Dömötör Ilona – Egyet kérek az Úrtól

Csak egyet kérek, egyetlen Királyomaz évnek kezdetén:hogy végeztéig mindegyik szavadraigent mondhassak én. Ha jóságod a vígság harmatcseppjétszívemre ejtené,nézzek fel Rád, mint hajnalkák nevetneka kelő nap felé. Mikor munkát adsz boldog két kezembe,legyen bármily kemény,úgy végezzem, mintha úrasztalánakcsipkéit hímezném. Ha fáradt álom keze lesimítjaa Rád néző szemet,utolsó szóul maradjon a számonháromszorszent neved. Ha szögesdróttal gáncsolják el … Olvass tovább

Kárász Izabella – Újévi ima

Áldd meg, Úristen, számunkra ez évet,Hogy magasztaljon Téged minden ének,És áldásodat a lelkünk érezve,Feljusson az égbe! Szentlelked legyen mindenben vezérünk,Tanácsadónk és irányítók nékünk.Ne legyen bennünk rosszra hajló lélek,Csak amely él Érted! Az igazmondás, tisztelet és hálaSzívünkben leljen örökös lakásra,Hiábavaló dolgoktól óvjon megMegmentő kegyelmed! Áldd meg, Úristen, számunkra ez évet,Hogy megismerjen minden lélek Téged;Elhagyva a romlott … Olvass tovább

Túrmezei Erzsébet – Fény előttem, fény utánam

Év előttünk, év utánunk,harcok zúgtak át felettünk,s könnyözönben, vérözönben békekövetek lehettünk.  Év előttünk, év utánunk,fény előttünk, fény utánunk,Krisztus járt velünk naponta,szenvedéseink is ragyogásba, fénybe vonta. Fény előttünk, fény utánunk,zengj előttünk, zengj utánunk,boldog ének, hála ének,zengj be minden földi utat,minden percet, minden évet,zengj előttünk, zengj utánunk. Nagyon tetszik, megosztom másokkal is!

Reményik Sándor – Igaz

Igaz: én válogattam. Költészetembe nem vittem bele Más érzést, csupán azt, amelynek volt Istentől kapott nemeslevele. Igaz: én válogattam. Tudtam: nemesség és pórlázadás Vívnak lelkemben megátalkodottan. Tudtam: az élet lármáz, követel. Paraszti kézzel ráz bilincseket, Költészetem arany trónszékibe Mégsem ültettem Dózsa Györgyöket. Magas maradt e szék, Nagy eszményekre váró, S inkább üres, De magát mindenkinek … Olvass tovább