Magyar költők versei

Kortárs és klasszikus magyar költők versei

 

Fórián Andrea

 
 
Kortárs és klasszikus magyar költők versei között bátran lehet szörfözni!
Ha egy zajos nap után nem találsz vissza lelki békédhez, csak olvass el egy szeretet verset, és érezni fogod, ahogy a gondolatok és érzelmek letisztulnak elmédben és lelkedben.

Tulajdonképpen az egyik legnemesebb tevékenység a versekkel foglalkozni, és én személy szerint kitüntetettnek érzem magam, hogy kortárs és klasszikus magyar költők verseiben merülhetek el. Nap mint nap.

Nagyon sokszor előveszek egy rég olvasott verset, és magam is elmosolyodom azon, hogy „hogyan is feledkezhettem meg róla”, amikor milyen kedves, lélekemelő vagy olykor szíven ütő gondolatok vannak benne.

Bárkiből lehet költő, író?

Nem szeretnék sem alacsony, sem magas röptű elemzésekbe belemenni.

Tudjuk jól, hogy a mai zavaros, labirintusokkal teli világunkban nehéz eldönteni, mi az értékteremtő tett. Melyek azok a szavak, gondolatok, amelyekre szépirodalomként tekinthetünk.

Ma mindenki lehet író, költő, bárki megjelentethet könyvet, kötetet minden kontroll nélkül. Ma a média sem azokat a kortárs irodalmi alkotásokat veszi előtérbe, amelyek megkérdőjelezhetetlen értéket hordoznak, hanem azokat, amelyekből nagyobb nézettséget, vagy több kattintást, lájkot remél.

Így nem csoda, ha a versekre, irodalomra szomjazó közönség sem tudja eldönteni, hogy a „trendi” az vajon értékes-e?

A minden korlátot, jó ízlést, etikai normákat felrúgó írásokra hogyan tekintsünk? Egyáltalán a szabályok felrúgása egyediséggel ruházza-e fel az irodalminak kikáltott alkotást?

Hiszem, még az irodalom kritikusoknak is feladja a leckét, jól választani. Mert, a merő szubjektivitás világát éljük, ahol sok esetben „értékké lesz az értéktelen.”

Mit jelent ma „klasszikus”?

A „klasszikus” jelző pedig nem a régi, iránymutató értékeket jelöli, hanem elavultságot, ósdiságot, ahogyan nemrég a komoly zenével kapcsolatban jelentették ki, hogy ideje „kivonni a forgalomból.”

Úgy gondolom, és remélem vannak még páran, akik mindezt a gondolatot támogatják, hogy tökéletesen megférnek a 21. század robaja mellett a magyar költők klasszikus versei.

Sőt! Sok esetben úgy írtak le több évtizede egy-egy gondolatot, hogy azok a mai világunk problémájára is tökéletesen ráilleszthetők.

Éppen ezért a napi vers olvasás kitűnő gondolatébresztő, akkor is, ha még mindig szüntelenül keresel valami megnyugvást, de akkor is, ha már rég megtaláltad az utad, mert a cél közös!

A magyar klasszikus költők istenes versei életről, barátságról, hitről, kegyelemről, áldásról, szeretetről, hazáról szólnak!

A versek a szeretetről olyan csodálatos harmónián keresztül szólítanak meg, amit egy szóval úgyis nevezhetünk: magyar nyelv!

Szokj rá a rendszeres versolvasásra! Ha nem csak online, hanem kézzel fogható istenes verseket is szívesen olvasnál, rendelj verskötetet, mert a könyvnek mind a mai napig él a különleges varázsa: kattints.

Túrmezei Erzsébet – Ahol ránk Jézus vár

Valami mindig vár.Hol munka, lárma, hajsza,hol a mindennapok küzdelme, harca,hol keservek és kísértések,próbák, bukások és szenvedések,hol csend, csend, csend…Kívül?Vagy bent:Valami mindig vár. S Valaki mindig vár.Mert Jézus mindig, mindenütt ott van.Ott a zajban, a mindennapokban,küzdelmekben, és feladatokban,ott szenvedésben és kisértésben,hogy felemeljen, őrizzen, védjen,hogy tanácsoljon, segítsen, áldjon,átvigyen tűzön és akadályon,új erőt adjon új kegyelemben. Mindenütt mindig … Olvass tovább

Reményik Sándor – Viszontlátásra

Viszontlátásra, – mondom, és megyek. Robognak vonatok és életek – Bennem, legbelül valami remeg. Mert nem tudom, Sohasem tudhatom: Szoríthatom-e még Azt a kezet, amit elengedek. Viszontlátásra: mondom mégis, mégis. Viszontlátásra – holnap. Vagy ha nem holnap, – hát holnapután. Vagy ha nem akkor – hát majd azután. És ha aztán sem – talán egy … Olvass tovább

Reményik Sándor – Idegen vendég a kánai mennyegzőn

Itt is, ott is menyegző, Kána.Öröm villan e bús világra. Ritka, drága kicsike ünnep:Az arcok egymásra derülnek. És hivatalos vagyok én isAz öröm asztalánál mégis. Ülök. A szívem halott-fáradt.Korcs szóra nyitom csukott számat. Nevetek, és a nevetésem:Mint göröngyhullás temetésen. Mint száraz haraszt-zörgés ősszel…Így örülök az örvendőkkel. Asztalfőn, dicsfényben derengveÜl a fájdalom fejedelme. Mély, szemrehányó szeme … Olvass tovább

Reményik Sándor – És a szívem is elhagyott engem

„Mert bajok vettek engem körül, amelyeknekszámuk sincsen, – utolértek bűneim,amelyeket végig sem nézhetek, – számosabbaka fejem hajszálainál, – és aszívem is elhagyott engem.”Zsoltárok könyve 40. 13 Ez a legnagyobb bűn.Ez a legszörnyűbb büntetés.S a legnagyobb nyomorúság is ez:Elhagyott engem az én szívem is. Ülök a puszta-homok közepén,Csügged nehéz fejem.Ülök, akár a kő,Lomha, kietlen kő-mozdulatokkalTapogatom magam.Vad-idegenül … Olvass tovább

Túrmezei Erzsébet – Isten műhelyében

Olyan jó élni Isten műhelyében,ott formáltatni hűséges kezébenkemény vésővel, döngő kalapáccsal,szerető, szelíd, szent simogatással. Látni, hogy íme szobrok száza készül,néhány vonással naponta egészül.A Mester keze percre sem pihen meg.Eszközei munkálnak, nem pihennek. Tudni, hogy kemény, ormótlan kő voltam,akaratjára soha nem hajoltam,dacos énemről lepattant a véső.És hálát adni, hogy még most sem késő. Csodálni Őt, amint … Olvass tovább

Herjeczki Géza – Családi zsoltár

(Dávidé) Rólad és Neked énekelni jó! Dávid, nagyobbik fiunkhárom éve már, hogy dicséri,a maga módjánmagasztalja nevedet Uram.Hiszen ki mást dicsérnea gyermeki kéz és száj?S Te megérted szavát, mozdulatát. Jól érted a világod. S mit ért az ember?Meddig ér szemünk ésmeddig ér szívünk?Érthetjük, mondd, a fákat,a hegyeket s az óceánt?Fölfoghatjuk-e a madarak dalát,s hogy mit ragyognak … Olvass tovább

Gárdonyi Géza – Ne félj!

Mintha látnám a fehérruhás szentet,amint Jairus házához közelget,s hírül hozzák, hogy meghalt a leányka!Jézus ránéz az elsápadt apára:        „Ne félj, csak higgy!“ Ha ránk is így szakad a fájdalom,szerettünket látva a gyászpadon,s kiáltjuk: Nincs már aki segítsen!Törjön át Jézus szava a bús csenden:        „Ne félj, csak higgy!“

Békefi Pál – Én Uram, Istenem!

Azt még megértem, Ó, királyok Királya, Hogy a mi tengernyi Bűneinket látva Könyörültél rajtunk. És hogy meg ne haljunk, Királyi székedből, Mennyei fényedből, Szeretettel töltve Lejöttél a földre. Mert szeretni áldás, És szeretni édes. Halálig szeretni, Az gyönyörűséges! De azt meg nem értem, Fájdalmak Embere, Hogy amikor rád tört A kínok tengere, A főpapi szó … Olvass tovább

Balog Miklós – Egy hitetlenhez

Miért vitatod, van-e Isten vagy nincs, Létezik-e a pokol vagy a menny? Nem vita dönti el ezt, sem a szókincs Még csak a hit se, hisz úgyse hiszel. Mégha vitában legyőzöl is engem, Élem mint te a földieket. Mit veszítek ha hit él a szívemben? Mit veszítek, ha a föld betemet? Nékem a hit örök … Olvass tovább

Assisi Szent Ferenc – Tégy engem békéd eszközévé

Uram,tégy a béke eszközévé.hogy szeretetet vigyek oda,ahol gyűlölet van,hogy megbocsássak,ahol bűn van,hogy egyesítsek,ahol széthúzás vanhogy igazságot hozzak,ahol tévedés van,hogy hitet vigyek,ahol sötétség van,hogy örömet vigyek oda,ahol szenvedés van Nem azért, hogy vigasztalódjam,hanem, hogy vigasztaljak;nem azért, hogy megértsenek,hanem, hogy megértseknem azért, hogy szeressenek,hanem, hogy szeressek; csak ez a fontos,mert amikor adunk – kapunk,amikor megbocsátunk – bocsánatot … Olvass tovább