Reményik Sándor – Viszontlátásra

Viszontlátásra, – mondom, és megyek.

Robognak vonatok és életek –

Bennem, legbelül valami remeg.

Mert nem tudom,

Sohasem tudhatom:

Szoríthatom-e még

Azt a kezet, amit elengedek.

Viszontlátásra: mondom mégis, mégis.

Viszontlátásra – holnap.

Vagy ha nem holnap, – hát holnapután.

Vagy ha nem akkor – hát majd azután.

És ha aztán sem – talán egy év mulva.

S ha még akkor sem – hát ezer év mulva.

Viszontlátásra a földnek porában,

Viszontlátásra az égi sugárban.

Viszontlátásra a hold udvarán,

Vagy a Tejút valamely csillagán –

“Vidám viszontlátásra” mégis, mégis!

1930 február 28

A weboldal használatának folytatásával Ön elfogadja a cookie-k használatát. Felhasználási feltételek és Adatkezelési tájékoztató

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás