Herjeczki Géza – Családi zsoltár

(Dávidé)

Rólad és Neked énekelni jó!

Dávid, nagyobbik fiunk
három éve már, hogy dicséri,
a maga módján
magasztalja nevedet Uram.
Hiszen ki mást dicsérne
a gyermeki kéz és száj?
S Te megérted szavát, mozdulatát.

Jól érted a világod.

S mit ért az ember?
Meddig ér szemünk és
meddig ér szívünk?
Érthetjük, mondd, a fákat,
a hegyeket s az óceánt?
Fölfoghatjuk-e a madarak dalát,
s hogy mit ragyognak a csillagok?
Honnan is tudnánk, hogy
miként nő az élet,
gyermekünk arcán honnan a mosoly,
álmaik szárnyain merre járnak?

Dávid nem tudja fölfogni még,
miként forog a föld,
miért jön föl a nap s a hold?
Úgy tudja, azért van sötét, mert
“az Úr Jézus úgy teremtette.”
Világos is azért van.
Felhőt is Ő teremtett,
meg villámokat:
nem kell hát félni tőlük.
Kistestvére meg azért van,
mert kérte, s
“az Úr Jézus elküldte nekünk.”
A miértekre emberi feleletet
ő még nem talál.

Dicsérhet Téged a gyermekszáj?
S dicsér-e, mondd, a sírás?
─ Ádámunk éhes éppen, hát üvölt,
ahogy kéthónapos torkán kifér.

A gyermeksírás és nevetés,
a gügyögés és a gyermekértelem
föl-fölvillanása
─ az élet szárnybontogatása:
csodálatos nevedről beszél Urunk.

S egyszer, majd, talán,
évek múltával
Dávid zsoltárt fog írni.
Zsoltárt, Neked.
Mert Rólad és Neked énekelni jó!

A weboldal használatának folytatásával Ön elfogadja a cookie-k használatát. Felhasználási feltételek és Adatkezelési tájékoztató

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás